Péniszmonológok 1.
szerző:
Tóth Tamara


A forgatókönyv egy ideje már ugyanaz volt: suli után átmentem hozzá, megnéztem a Betty, a csúnya lány aktuális epizódját. Ő addig pakolászott, mosott, kaját csinált. Egyedül élt ugyanis a faterjával. Amikor végzett, dugtunk egyet, nemsokára hazajött az apja, aztán vele dumáltam, majd hazavezettem. Aznap nem azért mentem át, hogy szakítsak vele, egyszerűen csak úgy alakult. A Bettynek is vége volt már.

(Tomi monológja)

- Figyelj Piri, beszéljünk.
- Jó-jó mindjárt, csak odateszem a levest.
Nem akartam megvárni, amíg megpuhul a répa, ezért inkább belekezdtem.
- Hááát, az történt, hogy megcsaltalak.
- Micsodaaaa???!!! – koppant huncutul a fakanál a konyha padlóján. KIVEL?
- Kivel? Inkább kikkel? – itt már belelendültem.
- KIKKEL? – Piri arca kezdett a levesben úszkáló grízgombócok színéhez hasonlítani. És MIKOR? – ennél többet nem tudott kinyögni. A Lehel hűtő a szokásosnál is hangosabban hörgött. Nem volt visszaút.
- Nem az a kérdés mikor, hanem, hogy HÁNYSZOR!
- Tomi…
- Az a helyzet, hogy csak vicceltem. Nem csaltalak meg. De most szakítok veled.  
Igaz történet alapján. A szereplőket és a helyszíneket megváltoztattuk. Az írásban szereplők bármilyen hasonlósága valamely valós személyhez, kizárólag és csakis a véletlen műve. Semmilyen jogi, erkölcsi felelősséget nem vállalok azért, ha valaki vagy valakik önmagukat vélik felismerni ebben a történetben. 

Mindenkit kérek, hogy ne próbálják utánozni a most olvasottakat!


szerző:
Simon Borbála


Borisz „Simon Tibor” Tiborovics
 
„Egy fiatal fiú szerelménél nincs szebb.” – fejtette ki egy réges-régi lakoma közben Szókratész. Nem értek azonban egyet az öreggel, mert szerintem nem a manapság oly sokat emlegetett gender számít, hanem az érzés, ami magával ragad, amikor meglátsz egy égi tüneményt. Legyen az nő vagy épp férfi. Olyan ez, mint mikor a banán meg az alma egy üvegtálba kerül, hogy rothadásra ítélt csendélet legyen belőlük. A szépség. Ez a felszínes elsődlegesség. Nem is egy ősi titok.

17 éves kori emlékem, mikor először láttam meg másképp egy férfit a Krasznahorszkaján baktatva. Csendesen figyeltem lépteit, ahogy elhagyja a felszínt és metróra száll. Az alatt a pár másodperc alatt míg eltűnt a felszínről sikerült desztillálnom az érzés minden apró rezdülését. A felhevült állapotomon egy közeli büfé mosdójában segítettem. 19 évesen egy gyönyörű lánnyal, a kicsiny Nádjával, nyögtük együtt az albérlet és az egyetem terheit. Így esett, hogy igyekeztünk minden este könnyíteni a másik kínjain. Szóval nem olyan ez, mint Adair Álmodozókjában. Nem egyszerre a kettőt, furcsa hármasokat alakítva ki. És nem csak a szex miatt.

Persze a „már megint itt van a szerelem” gondolatával kezdődik mindig, amikor is ugye megérzem a kis Tiborovics mozgolódását. A vágyat bármi felélesztheti. Egy minibe bújtatott szép hosszú láb (de egy izmosra dolgozott rövid lábikra is); egy szögletes fenék; egy igéző vagy épp szigorú szempár; egy kedves ránc vagy akár egy gömbölyű arcocska. A vágy az első, igen. Mégsem az örömszerzés versus utódlás problémájáról van egyébként szó. Egyáltalán nem. Hisz nincs is annál szebb, mint mikor a női gömbölyű formák illeszkednek a férfi merevségébe. De annál magasztosabb dolog sincs, mint mikor a nap, mint nap öltönyös, harmincas munkatárs szemébe nézve látjuk a bizsergő fantáziát, miszerint ha nem lennének azok a fránya konvenciók, akkor nem kéne pénisz kapitányt zárt hálószobák mögött ösztönözni a bujaságra. A szex természetesen csak egy beteljesülési formája annak, amit úgy hívnak szerelem. Hogy férfival vagy nővel; Istenem. Most én tudjam miért vagyok biszexuális?
szerző:
Szántó Sz. Erika


Erik monológja

(...)
Mikor volt az első -megkérdőjelezhetetlenül eljövő- testi élményed?

(elgondolkodik) Úgy 8-9 éves lehettem, mikor először éreztem nemi késztetést valaki, vagy valami iránt, nem is tudom. Talán a párna iránt, melyet a húgom kapott a barátnőjétől. Olyan selymes, jó illatú volt, nagy piros szalagokkal, én meg nem tudom miért de elkezdtem dörgölni hozzá a farkam, kicsit tetszett is a csaj, talán Ellienek hívták (nevet).

Mit jelent számodra a farok szó?

Az állandó bizsergést, azt hogy képtelen vagy koncentrálni, hogy csak egyetlen gondolat jár a fejedben, akkor Ellie, most pedig már bármi. Egy láb, egy hajtincs, egy lúdbőrös kar, mindegy, érted? A lényeg, hogy kapod az elég sajátságosan szubjektív üzenetet: azonnal vonulj el valahova lecsillapítani a vágyad, bárkivel bármilyen körülmények között.

A farkad beszél hozzád vagy inkább a tudatalattid?

Nem is tudom, szerintem ez így nem annyira behatárolható. Hiszen egyszer csak kapod az instrukciót. Persze ez egy fajta csapda is, mert úgy érzed szinte csillapíthatatlan a gyomrodból induló lüktetés... a vágy...a lucskosság és a késztetés. Igen ez a jó szó KÉSZTETÉS. Mert benned van a késztetés, hogy eggyé válj az univerzummal, hogy a te ondód terítse be az egész falat, az egész klotyót, a termet, a lépcsőt, a bejáratot, az utcát, és minden lényt a Földön, hogy te csakis te legyél erre képes...és akkor talán megszűnik az állandó feszülés, és izgalom.

Ennyire reménytelen lenne a helyzet?

Nem. Persze, hogy nem. Bár volt már olyan, hogy be kellett mennem a legközelebbi wc-be, mert úgy gondoltam nem bírom tovább. De ez is olyan dolog, hogy mikor már bent vagy és hallod a krákogást, hogy más is bent van, már szégyelled magad, és azt gondolod, mit keresek én itt, hiszen nem vagyok állat. De aztán szép lassan rájössz, hogy de igen, az vagy. Egy nemi állat, akit csak az hajt, hogy végre ne érezze az állandó lüktetést, viszketést a farkában.

(...)