|
|
| | | | | Latinovits, a Színészkirály |  szerző: Tóth Tamara |
Amikor kitaláltuk, hogy Latinovits Zoltánról írunk, valahogy fel sem merült, hogy napjaink nagyjai közül válasszunk híres magyart, jelen esetben férfit. Mi lehet ennek az oka? Talán nincs ma olyan férfi, aki témánknak megfelelne? Vajon miért választottunk olyan embert, aki azelőtt élt, mielőtt megszülettünk volna?
Nem szeretnék életrajzi adatokat egymásra halmozni, sem pályaképet felvázolni. Olvastam egy interjút Ruttkai Éva lányával, Gábor Júliával. Az ő szavai mindent elárulnak arról, milyen is volt Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva kapcsolata. Visszaemlékezése szerint ilyen nagy szerelem, mint az övék, csak keveseknek adatik meg, fájdalmas és gyönyörű egyszerre. A Tündérkirálynő és a Színészkirály. Nézegetem a fényképeket Latinovitsról, nem tetszik, még a fiatalkori képein sem. (Elnézést a most felszisszenő nagyiktól!) Magas homlok, nagyon kifejező szemekkel, férfias, nem tagadom. Talán emiatt mégsem zárom be az oldalt, újabb és újabb képeket nyitok meg. Közben úgy érzem, egyre jobban érdekel, milyen ember lehetett, hogyan történhetett, hogy olyan nagyon fiatalon hagyta itt Tündérkirálynőjét. A Színészkirály méltán rászolgált a nevére, színészi játékát az intellektualitás, a sajátos értelmezés, az irónia, a modern és a klasszikus összefonódása jellemezte. Szerepei is és végletesek voltak, de hiteles volt a jó, tiszta és nemes lelkű hős és a végletesen gonosz, torzult lélek megformálásában is.
 A filmezésnél jóval előrébb helyezte értékrendjében a színházat, de mégis rengeteg filmszerep kötődik a nevéhez. Közben meghallgatok néhány József Attila verset, Latinovits szavalásában. Nagyon fáj. Kopogtatás nélkül. Kosztolányi: Akarsz-e játszani? Randnóti. Nem tudhatom. A hangja tényleg magával ragadó, életre kelti a verset és a költőt is egyben, simogatja a fülemet. Nem elég a versekből. Sajnálom azt is, hogy eddig nem láttam Ruttkaival közös filmben, kíváncsi vagyok, hogy híres, szenvedélyes szerelmük, hogyan jelenik meg.
 Latinovits Zoltán talán nem a megfelelő korban élt. Hatalmas egyénisége, meg nem alkuvása, kompromisszumoktól mentes véleménye a rendszer szemében veszélyes volt. Pályatársai – és nem csak a barátai – véleménye viszont egyöntetű, hogy a Színészkirály a róla kialakult képpel ellentétben egy örök idealista típus volt, magánéletében és a színházban egyaránt becsületes és elvhű, akinek lázadása kizárólag jobbító szándékú volt. Mindössze 44 éves volt, amikor 1976. június 4-én, Balatonszemesen egy vonat elgázolta. Halála körülményeit máig sem tisztázták egyértelműen.
|
|
 |
|
