A pingvinek élete Írországban
szerző: Tóth Tamara
Ha egy kortárs képzőművész könyvet ír, az olyan lehet, mint amikor egy író vagy színész ecsetet ragad? A közvélemény elnézően elmosolyodik azon, hogy az elismert alkotó máshol is ki szeretné bontakoztatni a tehetségét? Festegessen avagy írogasson csak kedvére?

Forrás: www.noran.hu Előítélet már megint, hogy maradjon mindenki inkább a kaptafánál? A regény és a cikk végére kiderül.  Az első oldaltól kb. a könyv feléig az volt az érzésem, hogy egy Trainspotting remake-et olvasok, annyi különbséggel, hogy Micky Donnelly, a neves ír kortárs képzőművész a heroin helyett az alkoholt tette meg egyik főszereplőjének, pontosabbak a sört és a whiskey-t. Eredetinek és hitelesnek tűnő leírást kapunk az ír kocsmavilágról, a kocsmaszlengről, mondhatni teljes kocsmaszociográciáfiai körképet ismerhetünk meg, amit a szerző látványosan a pingvinek tébláboló mozgásához hasonlít. Myles pedig egy lecsúszott, alkoholista újságíró, akit kidobott az Asszony, és a lakbértartozása miatt az ingatlanos Bigelow is ráuszította az embereit. Ez eddig az egyik sík, a valóság. A könyv közepe környékén következik be tehát a már említett fordulat, miután Myles megismerkedett a szexi és művészieskedő Mex-szel, majd felbukkan Matt, aki Myles 6-7 évvel korábbi „kiadása”, gyakorlatilag egyformának néznek ki, leszámítva a korkülönbséget. Myles megkövülten nézi hasonmását, de Matt, mintha észre sem venné. Ez az iker-hasonlóság-tükörkép motívum tehetné érdekessé és figyelemfelkeltővé a regényt, de sajnos erre nem kerül sor, a megoldás szinte azonnal nyilvánvalóvá válik, és kitaláljuk, miért is jött a képbe Matt.

Micky Donelly szinte művészi szinten műveli az idősíkok közti ugrálást, egyik fejezet a múltról szól, haladva előre az időben, a következő már a jelenben játszódik, és mi csak várjuk, hogy mikor ér össze a két szál. Igazából végig egyben van, de mégis külön világként érzékeljük, és a feloldás végül nem jön el. A kötetszerkesztésben nyilvánul meg leginkább ki is a szerző, Donelly tér- és perspektivikus látását szövegbe önti, és több műfaj határán is egyensúlyoz. Az Ikeridőt lehet olvasni könnyű krimiként, vicces szociográfiaként, vagy csak egy szimpla regényként, ami egy képzőművész első irodalmi alkotása.

Micky Donnelly weboldala: www.mickydonnelly.com