Tavaszváró
szerző: Plecskó Edina
A tavasz nem csupán egy évszak. Bár mint olyan, mindenképpen figyelemreméltó és a katatón télből a természetet színekkel, szagokkal és melegséggel felrázó éghajlati elem a meteorológusokon kívül minden bizonnyal sokak számára jelent impulzív eseményt.

A tavasz mindemellett egy óriási asszociációs bázis, s ahogyan aktualitása, úgy örökérvényűsége okán is átszövi kulturális szféránkat. Felsorolni is nehéz lenne, hogy a képzőművészettől a költészetig, a zenétől a filmeken át a színpadi világig mennyi témaötletet szolgáltatott – ahogyan ezt jelenlegi rovatainkban mi is láttatni szándékoztunk. Megannyi szépségén kívül mégis azt a fajta személyességét emelném ki, amely talán mindnyájunkhoz jobban hozzá kovácsolja: gyerekkori élményeink a húsvét vagy Anyák napjának ünneplése okán örök emlékként szolgálnak erre. E hangulat felidézésre álljon itt Csukás István verse, mi pedig vessük bele magunkat a tavaszba és a cikkekbe, garantáltan élvezetes pillanatokra számíthatunk!

Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!