A tavasz nem csupán egy évszak. Bár mint olyan, mindenképpen figyelemreméltó és a katatón télből a természetet színekkel, szagokkal és melegséggel felrázó éghajlati elem a meteorológusokon kívül minden bizonnyal sokak számára jelent impulzív eseményt.
A tavasz mindemellett egy óriási asszociációs bázis, s ahogyan aktualitása, úgy örökérvényűsége okán is átszövi kulturális szféránkat. Felsorolni is nehéz lenne, hogy a képzőművészettől a költészetig, a zenétől a filmeken át a színpadi világig mennyi témaötletet szolgáltatott – ahogyan ezt jelenlegi rovatainkban mi is láttatni szándékoztunk. Megannyi szépségén kívül mégis azt a fajta személyességét emelném ki, amely talán mindnyájunkhoz jobban hozzá kovácsolja: gyerekkori élményeink a húsvét vagy Anyák napjának ünneplése okán örök emlékként szolgálnak erre. E hangulat felidézésre álljon itt Csukás István verse, mi pedig vessük bele magunkat a tavaszba és a cikkekbe, garantáltan élvezetes pillanatokra számíthatunk!
Csukás István: Tavaszi vers
Az ablakhoz nyomul az orgona, az ablaküvegen át rám nevet, amit nem tudok megunni soha, a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én, örökzöld időmből kipislogok, a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek, s kinyílok mohón, mint tavaszi ág, ledobjuk, unt kabátot, a telet, s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel így fordulok én is a fény felé, s tudom, hogy majd a többi szelíddel lelkem földi jutalmát meglelé!