A tavasz és a hormonok ébredése
szerző: Tóth Tamara
Frank Wedekind német drámaíró műve a keletkezés időpontjában igazi siker- és botránydarab volt egyszerre. Ami nem is csoda, hiszen 1891-ben a tinik szexuális érdeklődése, saját ösztöneikkel való ismerkedésük nem volt mindennapos téma.

Forrás: www.operett.hu A téma ma is aktuális, hiszen az álszent szülők és felnőttek még ma is sokszor megnehezítik a felnövekvő fiatalok életét, holott az egyetlen járható út a nyílt és őszinte beszélgetés. Jelenleg két budapesti színház is repertoárján tudhatja Wedekind darabját, a két, egymástól nagyon eltérő intézmény – Karinthy Színház és a Budapesti Operettszínház – különböző szemszögből közelíti meg a művet, még a címük sem ugyanaz. A Karinthy Színház megtartotta az eredeti címet, az Operettben azonban Tavaszébredés címen fut a zenés darab. Nem, ebben a műben szó sincs megismerkedő, szerelemre lobbanó majd kéz a kézben romantikázó párokról, a fiatalok felnőtté válásának kőkemény és akadályokkal teli világában csöppenünk. Az első szerelem itt nem édes, hanem prüdériával és szűklátókörűséggel mérgezett, a szexuális vágyak ébredése pedig nem izgalommal fűtött, hanem látszatmorál és érzéketlenség közepette bontakozik ki.

Wedekind szerint az ösztönök elfojtásával egyenes út vezet a brutalitáshoz, erőszakhoz és végül pedig a tragédiához. Érdekes, hogy állítja színpadra a darabot két teljesen más kaliberű színház. A Karinthyban mondhatni igen elvont a feldolgozás, amíg az Operett stúdiója a zenés műfaj könnyedségével enyhít a témán. A leplezetlen nyíltság azonban mindkét előadást áthatja. Melchior és Wendla brutális, minden érzelmet nélkülöző szexuális kapcsolata, őrület és öngyilkosság: mindezt nem is lehetne ál(szemérmesen) ábrázolni.
Történhet a sztori a 19. század végén, támadhatja a család, az iskola és a vallás álszent erkölcseit, de eltelhet több mint 100 év, és a helyzet gyakorlatilag változatlan. Ez elgondolkodásra késztethet mindenkit, minket is, akik többé-kevésbé túl vagyunk a felnőtté válás folyamatán, ugyanakkor végtelenül messze még az az idő, amikor a mi gyerekeink kerülhetnek hasonló helyzetbe. Ezért ne felejtsük el Frank Wedekind művét.