Színház az egész Globe
szerző: Tóth Tamara
A Globe 1599-ben épült, a Temze jobb partján, London Bankside negyedében. A hármas szám igen meghatározó volt a tervezésnél. Az épület három emeletes volt, és harminc méter átmérőjű kör alakú csarnokként lehet leírni. 3000 ember befogadására volt képes, és az emeletes elrendezés a társadalmi viszonyokat is kiszolgálta.

A gazdag polgárok az emeleteken foglaltak helyet, amíg a kevésbé módosak földszinten álltak vagy ültek, akár közvetlenül a színpad előtt is. Ami a tulajdonviszonyokat illeti, a Globe részvénytársaságnak tekinthető, és a vezető színészgárda tartotta a kezében. Ebből Shakespeare megközelítőleg 10 százalékot mondhatott magáénak. Az az épület, amit ma Globe Színházként meglátogathatunk Londonban, azt Shakespeare bizony nem láthatta. Az eredeti intézmény ugyanis 1613. június 29-én lángba borult. Ez még nem jelentette a véget, mert az épületet egy év leforgása alatt helyreállították, és ezután még 28 évig működött. 1642-ben, a puritán vezetés bezáratta, majd lebontatta a Globe-ot. A színház eltűnt a föld színéről, helyén lakóház magasodott. Az emberek aztán szépen lassan elfelejtették az intézmény egykori létét, és a Globe maradványai csak 1989-ben, egy építkezésnél kerültek elő.

A Shakespeare emlékének emelt új színház Sam Wanamaker amerikai rendező nevéhez fűződik, aki már az 1940-es években előállt az ötlettel, de az csak 1997-re öltött testet. Az új Globe természetesen nem az eredeti helyén áll. Hogy nézett ki a Globe régen és milyen volt egy-egy előadás? London I. Erzsébet korában az egyik legnagyobb város volt Európában, 400 000 ember lakta. A Temze, a Tower a Szent Pál katedrális már akkor is létezett, és 400 évvel ezelőtt nyüzsgő piac vette körül a színházat, emellett néha kivégzések tarkították a látványosságok sorát.  A színház működtetése teljes egészében a színészgárda feladata volt. Rendező akkoriban nem létezett, a közönség pedig szerves részét alkotta a darabnak. Ha valami nem tetszett, fütyült, kiabált, a negatív karaktereket még meg is dobálták. Közismert, hogy az ókori színházi szokásokhoz hasonlóan nők most sem tehették a lábukat a színpadra, szerepeiket fiatal, lányos külsejű fiúk játszották el. A múlthoz képest azonban változást hozott, hogy a díszletek és a jelmezek egyre nagyobb szerepet kaptak, fejlődött a dekoráció és a színpadi hatások. A díszesen felöltözött nemesek kivonulása külön előadást jelentett a szegényebb néprétegek számára. A bemutatott darabokról érdemes tudni, hogy a színháznak volt miből válogatnia, az Erzsébet korabeli Angliában több mint 2000 mű született. Drámaíróból tehát nem volt hiány, mecénásból annál inkább. Őket vadászták az írók és a színházak egyaránt.