|
|
| | | | | Ha budapesti marslakó vagy... |  szerző: Tóth Tamara |
Szerb Antal rövid lélegzetű alkotása magába foglalja mindazt, amit egy marslakónak (külföldinek, idegennek, messze földről érkezettnek, időutazónak stb.) tudnia kell fővárosunkról. Vagyis tudnia kellett 1935-ben. De figyelem! Nem szokványos útikönyvről van szó!
Már csak azért sem, hiszen az író úgy szeretné bemutatni a fővárost, ahogy korábban nem láthatták az emberek. Szerb Antallal kirándulunk Buda és Pest híres városrészein, sétálunk a hidakon, a Duna parton, a Margitszigeten. Utunkat finom irónia, irodalomtörténeti utalások és idézetek kísérik. Első olvasásra talán fel sem tűnik a számtalan apróság és humoros mozzanat, amivel az író egyszerre eláraszt minket. Néhány részlet akár a mai Budapestről is szólhatna.
Példának kiragadom a Mátyás-templom jellemzését. „Valamikor nagy hegyes tornya volt. De így sokkal szebb, csonkán és építőállványokkal, sokkal stílusosabb.” A Várnegyed, ha látványban változott is, egyes funkcióit aligha vesztette el. Talán csak az események gyorsultak fel egy kicsit, és a motiváció változott. „A szerelmek itt szoktak kezdődni, Uram, miért, miért nem, ki tudja. Talán a tábornokok ihletik a tudatalatti rétegeket, hogy a hazának katona kell. Az ember leül egy padra a hölggyel, majd megfagy, csak a szíve fűti. Néha egy ápolt kiskutya felugrik kettejük közé a padra, érdeklődik, hogy meddig jutottak. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy már elpattant az első csók, az a bizonyos nem is nagyon kellemes, mert az ember még egy kicsit fél a közvetlen következményektől (talán pofon), és a távoli következményektől (talán házasság), de mégis túl kell esni az első csókon, ha az ember el akar jutni a másodikig. Sok végzet indult itt útjára…”
 Néha azért nem ártana egy mai lábjegyzet Szerb Antal szóhasználatához, hiszen még a mindentudó gugli sem segít megfejteni, mi is az rézsüke, ami a Vérmezőn lakott. A Józsefvárosban már akkoriban is sok albérlő tartózkodott, orvostanhallgatók és szelíd bölcsészek, akik „esténkint borral locsolgatják meggyulladni készülő agyukat.” A város bemutatása azért is különleges, mert költőink fővárosra vonatkozó műveiből is ízelítőt kapunk. Arany Jánostól a szeretett Margitszigetéről olvashatunk, de megjelenik még Vörösmarty és Gvadányi József gondolata is, és olyanok is, akikről még valószínűleg nem is hallottunk.
Az olvasmány végére azt érezhetjük, hogy hiába élünk a 21. századi Budapesten, a 75 évvel ezelőtti világba visszatérve sem lennénk marslakók, de az egyáltalán nem biztos, hogy Szerb Antal ma is szívesen kalauzolna minket.
|
|
 |
|
