Arany János- Shakespeare nagykövete
szerző: Plecskó Edina
Arany János a 19. századi magyar irodalom kétségtelenül egyik legmeghatározóbb alakja, többnyire a neves balládák és a Toldi írójaként vonult be a köztudatba.

fotó: www.mek.oszk.huÁm jelen aspektusból kivált figyelemre méltó fordítói munkássága, a Shakespeare művek kapcsán fennmaradt örök értékű alkotásai. Az ő odaadásának köszönhetően megkezdődött, és az angol drámaköltő születésének 300. évfordulójára jelentősen előrehaladott a teljes magyar Shakespeare-fordítás ügye. Shakespeare-hez fűződő kapcsolata a '30-as években vette kezdetét, amikor is Arany rövid ideig színészként is kipróbálta magát. Ekkor került hozzá közel az angol drámairodalom zsenijének munkássága és vált egyúttal kedvelt témájává. Hajdani debreceni diáktársa, Szilágyi István is bíztatta ekkor fordításra. Szerencsére ő maga is elég késztetést érzett az ügyben, majd 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójaként irányítása alatt megalakult a Társaság Shakespeare-bizottsága. Ez indította meg az eddigi legnagyobb arányú magyar műfordítási vállalkozást, a teljes magyar Shakespeare-kiadást. A sorozat tizenkilenc kötetben, 1864 és 1879 között jelent meg, melyben Arany a már régebben megkezdett János király és a Szentivánéji álom művekkel szerepelt, illetve a sorozat céljaira készítette el immár klasszikussá vált Hamlet-fordítását is. Ezekkel mintegy külön fejezetet nyitott a műfordítás területén. Arany fordítói elve volt a szöveghűség, s lehetőleg a formához való ragaszkodás, de célja semmiképp sem azon olvasók kiszolgálása, akik az eredeti művel teljesen megegyező alkotásokra vágynak, sokkal inkább a tartalom magyar nyelvben való élvezetére törekedett.

Arany érdeme kétségtelenül nagy, hiszen általa válhatott hazánkban nemzeti klasszikussá az angol dráma koronázatlan királya. Munkásságának külföldi visszhangja sem elhanyagolandó, a magyar Shakespeare-fordítások iránt lelkes Bernard Shaw tízszer is elismételte Arany nevét, nehogy elfelejtse - ezzel mintegy igazolandó költőnk világviszonylatban való megbecsültségét. Fia, Arany László is adózott apja munkásságának, folytatva a nagy Shakespeare művek - Sok hűhó semmiért, A két veronai ifjú, Tévedések játéka - fordítását.