A benyomás, a pillanatnyi hangulat művészete az impresszionizmus, ahol az impresszió jelenti a benyomást és a hangulatot. Komolynak hangzik, hisz az is. Mégis, ha elvonatkoztatunk olyan klasszikusoktól, mint Debussy, Strauss és Ravel – akiket méltán tartanak impresszionista zeneszerzőknek – és a kortárs jazz területére kalandozunk, akkor egy olyan zenekarral ismerkedhetünk meg, mint amilyen az E. S. T. volt.
Azért csak volt, mert az Esbjörn Svenssont Trio-t létrehívó Esbjörn Svensson, a zenekar zongoristája, 2008-ban búvárbalesetet szenvedett. Halála óta a zenekar sem működik már tovább. A Budapestet is többször megjárt svéd trió az elektronikával és rockkal ötvözött hangulatfestő jazz képviselői közé tartozott.
Svensson és gyerekkori barátja, Magnus Öström dobos, tizenévesen kezdtett el együtt zenélni duót alkotva. Dan Berglund bőgős pedig 93’-ban csatlakozott hozzájuk, ekkor alakult meg az E.S.T., amely ezután tizenöt évig ugyanebben a felállásban játszott. A zenekar igazi kollektívaként és nem szólista versus ritmusszekció felállásban működött. A szerzeményeket is közösen jegyezték. Improvizációikat nem is valamilyen zeneként, hanem mint hármójuk beszélgetése jellemezték.
Bár önmagukat egy olyan popzenekarhoz hasonlították, ami inkább - ráadásul befogadható, hangulatfestő, impresszionista – jazzt játszik. Az elektronikát és a rockot is ötvöző, tehát korszellemhez illeszkedő hangzásuk miatt nem csak a jazzvilágon kívül voltak ismertek. Gyakran léptek fel rockzenei helyszíneken, fiatal közönség előtt. A romantikus szépség ugyanúgy jellemezte őket, mint a legvadabb improvizáció. A Trio tíz lemezt adott ki és számtalan díjat kapott. A közönség és a kritikusok szerint is az egyik legjobb modern zenei formáció volt. A világhírnév felé az 1999-es From Gagarin Point of View című, negyedik albumukkal indultak el. A sorban utolsó lemezük a Leucocyte (fehérvérsejtek), amit egy turnéjuk közben rögzítettek, két nap alatt.
