Élet-képpé formálva
szerző: Kinga
Mikor először azt halljuk, hogy egy festő könyvet ír, bizonyára fönntartásaink támadhatnak. "Jó-jó, hogy képileg nagyo(ka)t alkot, de..." - valahogy így. Még ha szép képekben is fogalmaz, mennyire vész majd el bennük? Mennyire tűnik el a mondandó egy hatalmas szinesztézia halomban? Pedig...

Nos, Drága Olvasó és Olvasónő, ha ez a festő, kiről hallanak, Marc Chagall, akkor egy percig sem kell tovább aggódniuk. Chagall ugyanis különösen fest a szavakkal... éppen ezért izgalmas olvasmány, jó alap a műveinek elemzéséhez, eredet-történetéhez. A komikus az egészben az, hogy az embernek kedve támad képbe önteni a szavakat, majd rájön, hogy elkésett, ez bizony már megszületett - a szerző által.

Chagall 35 éves korában írt életéről szóló könyvéből jól megismerhetjük a korszakot melyben élt. Főként persze Oroszországot. Azt is megtudhatjuk - már, ha eddig megkíméltük műveltségünket a száraz életrajzi vagy művészettörténeti olvasmányoktól, hogy a - visszahúzódó művész nem kisebb alakokat ismert személyesen, mint például Apollinaire-t, Delaunay-t, Metzinger-t, Cendrars-t a kor nagy költőit és festőit, vagy az akkori (orosz) politikai élet vezéralakjait. Röviden: a dolgok sűrűjében élt. Ez az 1922-es születésű könyv pedig tulajdonképpen nem más, mint útkeresésének hiteles dokumentuma, térképe. Állomásról állomásra megleljük benne, hogy mikor kitől tanult, milyen stílussal vívódott, hogy végül meglelje önmagát, a se nem szürrealista, se nem expresszionista Vityebszk-ből származó orosz, franciára honosított egykor volt Moise Zaharovics Sagalov-ot.

1914-ben Walden berlini Sturm Galériájában rendezett kiállításával megszerzett európai hírnevéről oly szerényen ír könyvében, hogy jól megírt utószó híján komoly kutatások kellettek volna annak felderítéséhez, hogy az alig fél oldalon említett tárlat éppen ez lenne...

Az "Életem"-ről (eredeti címén: Ma vie) legyen ennyi elég, már így is túlságosan feltártam titkait. Lássuk inkább mi történt a modern művészetet oly nagy mértékben meghatározó íróval (avagy a festővel), miután befejezte könyvét. Az eleinte oly nehézkesen induló utazások hol kényszerből, hol kedvtelésből innentől kezdve alaposan behálózzák Chagall életét. 1923-ban családostul Párizs, '37-től már, mint francia állampolgár, majd Marseille, Spanyolország, Portugália, Amerika - ezt a kört a náci megszállás miatt "futja". A tengerentúlról csak 1946-ban tér vissza, de már felesége nélkül - képeinek sokszoros főszereplője, Bella Rosenfeld egyébként életének irányító jóságos vezetője is, elhunyt 1944-ben - letelepedik Franciaországban és intenzíven alkot, új technikákat fedez fel magának. Innen Vence-ből már csak 1-1 görögországi vagy izraeli útra tűnik el. 1952-ben újranősül ezúttal felesége Valentina Brodsky.  Azon kevés művészek közé tartozik, aki megéli elismerését, s ennek jelképeként az 1973-ban Nizzában megnyíló Chagall Múzeum létrejöttét. Ám azt már nem, hogy hazájában  is elismert alkotóként említsék nevét, vagy az 1997-es szülővárosában alapított neki szentelt múzeum megalapítását sem, ugyanis halála Vence-ben, 1985. március 28-án éri utol.