 szerző: Szántó Sz. Erika
Ahogy Hankiss Elemér hazánkat az abszurd képtelenségek okán Abszurdisztánnak nevezte, úgy lett a politikai karikatúra az örökkévaló reménytelenség kelet-európai művészete. Többnyire ez derült ki Kéri László kiállítás-megnyitójából, mely az „Elrajzolt demokráciák” című tárlathoz adott hathatós iránymutatást.
A MÚOSZ Vörösmarty utcai székházában csöppnyi, de annál lelkesebb csapat verődik össze. A korösszetétel változó, Kéri László szabadkozva lép a mikrofon elé, és mindenki örömére egyből egykori tanítványa, Bozóki András első, karikatúrákról szóló publikációjával dicsekedik. Azután egy hirtelen fordulattal hamar jön a rendszerváltás: a politológus szerint egykor a Ludas Matyi sem véletlenül fogyott közel hatszázezer példányban, hiszen a cenzorokat kikerülve a képek közötti gondolkodás művészete, a sorok közötti olvasással volt egyenlő. „Bár sokan azt gondolták, hogy a rendszerváltással megszűnik ez a dupla fenekű, megkettőzött gondolkodás, a szabadság most ugyanolyan abszurd, sőt talán most még több őrültséggel is lehet foglalkozni”- teszi hozzá.
És tény, a karikatúra és kiemelten a politikai karikatúra,mint a mindenkori hatalom elleni ironikus fegyver nélkülözhetetlen kelléke a mai médiának. „Az Európai Unió olyan új összefüggéseket hozott, amelyeken újra el lehet gondolkozni”-mondja Kéri. Ez pedig látszik a kiállított képek többségén is. A magyar, lengyel és szlovák művészek munkáiból összeállított tárlat, leginkább az Unióval (Bohdanovicz: Csillagzat), kisebb mértékben a rendszerváltással (Toma Ladislav képei) és csak legkisebb részben foglalkozik Amerika inkorporált tevékenységével (Kapusta: Olajfegyver). A kiállítás egyik legerősebb hatású jelképe pedig két különböző munkán is megjelenik. Jelenszky ötágú csillagban jeleníti meg mindazt, amit Zbigniew Jujka Kowalski című munkájában bárdként egy kisember feje felé tart: hatalmas világmárkák, étteremláncok uralják az egykori rendszert és szorítják félelmei közé az átlagembert.
A kiállítás május 20-ig tekinthető meg.
|
|
|
szerző: Simon Borbála
Hogy ki és mi alapján válogatta a karikatúrákat a MÚOSZ által szervezett Elrajzolt demokráciák című tárlathoz, az nem derül ki Kéri László kiállításmegnyitó-beszédéből.
Az viszont biztos, hogy az első értetlenkedés ellenére, mégsem furcsa, hogy önmagukban állnak csupán a magyar, lengyel és szlovák szerzők képei, egészen május 20-ig a Sajtóház Nagytermében. Ugyanis szöveg nélkül is jól érthető, hogy egy-egy szerző Kelet-Európa történelmének elmúlt húsz évéből mit és hogyan akart kifigurázni. Kéri elmondása szerint a karikatúra a „képek közötti olvasás művészete”, illetve „az abszurditás kultúrtörténete”. Európa ezen szegletét csak ezen keresztül lehet igazán megismerni. Sajnos a rendszerváltozás után is „ugyanilyen abszurd.”
A karikatúra kritikai és morális műfaj, idézi Séra László tanulmányában Kaján Tibort, a magyar karikatúra doyenjét. akitől azonban itt most nincs kiállított rajz, de annál inkább van magyar vonalon Marabutól, Jelenszky Lászlótól és Zsoldos Pétertől.
De annak ellenére, hogy a politikai karikaturisták olyan elvont vizuális nyelven beszélnek, amit az adott karikatúrista közönségének dekódolnia kell, tehát ugyanazt az elvont beszédmódot ismernie a befogadó számára nélkülözhetetlen, mégis jelen esetben számunkra is érthetőek a szomszédos országokból érkező, leginkább a rendszerváltozást, az Európai Uniót vagy a választási kampányokat kifigurázó képek. Vajon azért, mert ugyanabban a sziszifuszi banánköztársaságban élünk errefelé keleten?
|
|
