Fél földgolyónyival arrébb született civilizáció fia
szerző: Márton Balázs
Mélyen egymás szemébe nézünk. Próbálom kifürkészni, mi folyhat a fejében, de nem tudom áttörni a falat. Képtelen vagyok beleolvasni a gondolataiba – hogyan is lennék rá képes, ha egyszer más nyelven születtek? Ha egyszer semmiben nem lehetek biztos, ha minden tudásom, amit eddig az emberekről felhalmoztam, most nevetséges ballaszt csupán, mert egy másik kultúra, mentalitás az, amivel szemben állok?

Ideje perspektívát váltani. Talán tágítani kell a kört: most már az egész arcát figyelem. Vonásokból, rezdülésekből igyekszem megfejteni a titkokat, melyeket egy fél földgolyónyival arrébb született civilizáció fia tartogat a számomra. De nem látok mást, csak végtelen, unott nyugalmat. Hogyan is láthatnék, mikor az ő ősei már akkor egy nagy múltú és fejlett társadalomban éltek, miközben az enyémek még csak a pusztákon kóboroltak.

És ekkor már belátom, hogy kettőnk párbajában semmi esélyem. Pedig óriási a felelősség: itt most mi nem pusztán magunkat képviseljük. Kelet és Nyugat néz most farkasszemet: két, egymás számára idegen világ követei vagyunk. Ám nincs mit tenni, egyszerűen vereségre vagyok ítélve.
Lenézek a tétre, és végre elszánom magam, hogy megszólaljak. Tudom, bármit is mondjak, nem győzhetek. Nem tudhatom, hogyan nyerhetek többet, mint ő. Mindegy. Nem számít. Feladom.
-        Ezerhárom?
-        Ezeröt.
-        Ezernégy?
Bólint.