High School Musical 3.
szerző: Baranyai Richárd
Három... Nos, úgy kezdődik mint egy akciófilm, már most mozgalmasabbnak tűnik, mint az előző kettő együttvéve...

Majd a kosármeccs közepén elindul a tánc és az ének. Értem én, hogy ez musical, de most a győzelem a lényeg, vagy a dal.
Valamikor a cikk írásának félidejében beszélgettem egy kedves ismerősömmel, mondtam is neki: "Úgy érzem mire a végére érek keresek valamit ami tompa, mert ha azzal követek el harakirit az jobban fáj, és a fájdalom talán megtisztít." Már ebben sem reménykedem...
Minden kúlabb lett a filmben, a hangulat (pörgősebb, olyan, hogy is mondjam, step-up fílinges) a csinibaba, a csinibaba cuki Mustangja, ami hogy-hogynem Honda lett (a tuningmániások keleti kocsi igényeihez mérten), és még a kosármez is. A jelenetek monumentálisabbak, a jelmezek csillogóbbak. Ez talán elég is lesz?
Mit adnak a felsőbb hatalmak, csak nem tényleg hip-hoposabb lett az egész? Uraim? Mi történt? Haladni kell a trenddel?

Előzetes tipp az első húsz perc után: Az osztály összefog, mert mégiscsak ez az utolsó év. A megszokott intrikus most hamarabb beáll majd a sorba, érezvén a csapatszellem erejét. A szerelmespár összerúgja a port azon, hogy különböző irányokba indulnának, majd rájönnek, mennyire szeretik egymást. A Juliard fölvesz mindenkit, akit kell. A pár ugyan két különböző egyetemre nyer felvételt, de a teljes távolság 32,5 km-re van egymástól. A végén elmaradhatatlan nagy monológ, majd tömegjelenet. Oké, a fiatalabbak "beavatása" poénosra sikeredett, a szigorú tanerő pedig fölengedett kissé. Ez már-már kellemes emlékeket ébresztett bennem. Persze más emlékek is előmásztak memóriám poros, hátsó szegletéből. Lássuk csak, honnan is ismerős nekem a lerobbant tragaccsal küzdő, végzős főhős, akinek aktuális legszebb álma az, hogy csodás hot-rodot varázsoljon a négykerekűből? Nem emlékszem, remélem valaki kisegít majd ebből a zavarból...
Kedvenc mondat: ... felejtsétek el a kijelzőt (amin számok vannak) csak a számok számítanak...

És az összes együtt: tudom, tudom, így is hosszúra nyúlt, úgyhogy gyorsan összegzem. A filmek a maguk kategóriájában egészen élvezhetőek, az öngyilkossági szándékomat leszámítva. Megfigyelhető a trilógiában egyfajta fejlődés, a gyermeki, naiv bájtól a kissé komolyabb, végzős hangulatig. Jól is van ez így, a három filmen pont el lehet evickélni 14-17 évig, feltéve, hogy fogékony rá az ember gyermeke és nem kemény utcagyereknek képzeli magát. A filmek hozzák az amerikai musicalek egyszerűségét és báját, ráadásul olyan szinten, hogy néha még az én kérges szívem-lelkem is megmozdult (Bár ez lehet csak a cikk késése miatti félelmem eredménye). Ajánlom tehát mindenkinek, aki szeretné kisütni az agyát egy-két órára, mert az énekhangok valóban jók, a koreográfiák szintúgy élvezhetőek. Tehát kijár a filmeknek az "egyszeri kikapcsolódásra alkalmas" stempli.