Az esemény Facebook csoportja szerint a tüntetést szigorúan politika-mentesre szervezték, és az előző alkalomból tanulva több fellépővel készültek.  Az este folyamán a „konferanszié” másodszor is Bakács Tibor Settenkedő volt, aki a műsorszámok között szinte már stand-up jelleggel szórakoztatta a közönséget, ami nem is jött rosszul, hiszen az esti hidegben a tömeget csak a jó hangulat tarthatta melegen.

Valószínűleg az időjárás miatt, de kevesebben gyűltünk össze, mint pár hete, ez rögtön feltűnt, hiszen egyből be tudtam jutni közvetlenül a színpad mellé. Az első előadó Berger Dalma volt a Singas Project- tel, aki mély, búgó hangjával rögtön meghatározta a légkört. Bár a zenészek is a kabát-sapka- sál „fellépő ruha” mellet döntöttek, pár röpke percre mégis egy fülledt, füstös pincekocsmában éreztem magam. Még Bakács szerint is csak úgy áradt a színpadról a „szexuális energia”.

Az első beszélő Dénes Balázs, a TASZ elnöke volt, aki szerint már most olyan országban élünk, ahol a politikusok diktálják a médiát, az általunk támogatott független média pedig, csak kormány által preferált tartalommal van tele, és ezt nem nézhetjük tétlenül. Ezután megint zene következett, mégpedig a Kontroll Csoport utózenekara (Bárdos Deák) Ági és a fiúk. Mielőtt belevágtak, Ági egy kis “gyújtó hangú beszéddel” is készült, miszerint Orbán Viktor 1848-ban és ’56-ban forradalmár lett volna, a rendszerváltáskor pedig az is volt, reménykedjünk, hogy előjön a régi énje!

Utánuk megint komolyra fordult a szó: Jeney Orsolya, az Amnesty International megbízott igazgatója mondott pár buzdító szót. Hogy szemléltesse mennyire fontos a nyilvánosság ereje, mesélt egy anekdotát az Amnesty International alakulásáról.  Végezetül elmondta, hogy az Amnesty International, méreteit felhasználva, többek között segít abban, hogy a magyar sajtó helyzetének külföldön is visszhangja legyen. Ennél a résznél már kezdtem aggódni, hogy letörnek a lábujjaim a fagytól, de erről rögtön elvonta a figyelmemet a Kafkaz együttes, akik a Földlakó című gyerekdalukkal kezdtek, melyet sokan velük dúdoltak. Ezután jött a „Feri segíteni kell!” című nóta, amelynek a szövegétől a tömeg hangos duruzsolásba/nevetésbe kezdett, idézek: „Ne hagyd abba, táncolj újra, megint nekünk! Feri segíteni kell! Gyere vissza!”

Az addigra már kialakult sablont követve, ismét egy szónok következett, Bodó Balázs, médiakutató, aki elmondta, örül, hogy így alakultak a dolgok a médiatörvénnyel kapcsolatban, hiszen ez ösztönzi az embereket arra, hogy beszéljenek, vitázzanak, megmozduljanak. Mire Bodó Balázs befejezte a beszédét, már sokan hazamentek a hideg miatt, a mellettem álló hölgy hangosan ki is mondta, nem érti, hogy miért kell egy ilyen hosszú tüntetést szervezni januárban. Aki viszont maradt, annak egy igazi zenei csemegét tartogatott Dopeman: külön egy erre az alkalomra írt számmal szórakoztatta az embereket, amivel természetesen világosan kifejezte a véleményét a sajtószabadság ügyében. Végül, amikor már rázendített a Szilvási Gipsy Folk Band, az emberek elkezdtek kis csoportokban „ellézengeni” a színpadtól, de még mindig elegen maradtak ahhoz, hogy közösen elénekeljék a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű népdalt.

Befejezésképpen Fölkel Róbert, a rendezvény főszervezője, már megoldást is talált a hideg ellen: a következő tüntetés március 15-én lesz… Reméljük, akkorra kitavaszodik!