Hiphop - felszínen az underground
szerző: Szánthó Réka
Három fiatal vonul az utcán, két számmal nagyobb gatyájuk zsebéből kannák lógnak ki,  a rendes polgárok (öltönyben, aktatáskával persze) félelemmel a szemükben elugrálnak előlük, egy asszony kilépve a boltból felsikkant, kosarát tartó kezei nem bírják a megterhelést...az almák szétgurulnak.

Egy anyuka, kinek foglalkozása “háztartásbeli”, kezeivel eltakarja fagylaltozó kisfia szemeit... de mindhiába, mert a “csürhe” trágár rapszövegei nem kímélnek sem öreget, sem gyermeket... sőt, egyikük még ki is veri a fagyit a kisfiú kezéből (aki egyébként felnőttként, nem szabadulva a rémes élménytől, javasolni fogja a graffiti szigorúbb büntetését: egy év letöltendő azonnal).

Egy-egy felkapott, túlhangsúlyozott hír hallatán az ember hajlamos, ha nem is ennyire szélsőséges, de hasonlóan sztereotíp képet kialakítani magában a hiphop szubkultúráról. Csakhogy ezzel van egy kis probléma: valami hiányzik, hibádzik a képben. Amikor csak az egyik oldaláról közelítünk meg egy jelenséget, figyelmen kívül hagyhatjuk azokat a szegmenseit, amelyek valamilyen értéket képviselnek. Így van ez a hiphoppal is. Ha megpróbálunk kicsit túljutni az előítéleteken, melyek feltétlenül negatívumokat kapcsolnak ehhez a szubkultúrához, felfedezhetnénk, hogy melyek azok a hozadékai, melyekkel gazdagította, színesítette a kultúránkat.

A hiphopnak a művészetekre és az üzleti életre gyakorolt hatása a legszembetűnőbb, de közösségformáló szerepe is kiemelhető. Elbeszélgettem a szubkultúra ismert arcaival, Nikonnal (PNC, BHG crew) és Rolexszel (TDF GLK crew), hogy lássam, az ő élményeikben, tapasztalataikban, a kultúrához való viszonyukban hogyan jelenik ez meg.

Művészet

A hiphop szubkultúrának megvan a maga jellegzetes tánca: break, zenéje: mc-k és dj-k, és művészete: graffiti. Ezek a ‘70-es, ‘80-as évek Bronxából, miután ott elég jól kikristályosodtak, elterjedtek a világ számos országában.



Mindez új színt, stílust hozott a művészetekbe. Ihletet adott a kreatív iparágaknak: gondoljunk csak bele, hány film merített ötletet a hiphop kultúrából ( a Flashdance-től a Step up-ig ), vagy éppen szól a kultúráról (Wild Style, Style Wars). Más zenei stílusok szintén kölcsönöznek elemeket (Madonna, Jennifer Lopez), de így van ez a divattal is, amelyik szintén felhasználja a hiphop szubkultúra jellegzetességeit. Az utcákról a graffiti bekerül a galériákba is , a break is felkerül  a színpadra, mc-ket pedig ma már mindennap láthatunk az MTV-n.  

Közösség, identitás

Tekinthetünk úgy ezekre a srácokra, hogy csak kimennek, vandál módon összefirkálják a falakat, vonatokat, trágárságokat rímekbe szedve üvöltöznek a nagyvilágba, össze vissza ugrabugrálva mozognak a tereken, de akkor eltekintenénk attól a momentumtól, hogy ezek tulajdonképpen mind  kreatív tevékenységek. A tánc, a rajz és a zene az az alap, amelyik összekapcsolja ezeket a srácokat. Lehet vitatkozni, hogy ez művészet-nem művészet, de kár nem észrevenni a közösséget szervező elemeknek ezt a pozitív oldalát.
Egy olyan szubkultúra, melynek értékei között szerepel a kreativitás, nem biztos hogy megérdemli az erős negatív elutasítást.

Biznisz

Aki látta a The merchants of cool című filmet, annak nem nehéz belegondolni, mennyit is akaszthatnak a multik a szubkultúrákon, köztük a hiphop-on is.
Itt nem feltétlenül a kiszipolyozást kell középpontba helyezni. Igaz, felhígul a szubkultúra azáltal, hogy mindenki hozzáférhet, hiszen ott van a sarki boltban, tv-ben, rádióban, de “ez természetes folyamat, nem sírok ezen”, mondja Nikon.
Mindennek viszont megvan az a következménye is, hogy sok bandának, writernek vagy bboynak a hobbija lesz a munkája. Ahogyan Nikonnak is: “A graffiti több pénzt hozott, mint a hétköznapi munka. Elkezdtem egy idő után ráfeküdni erre: grafikai dizájnokat csináltam és 2003-2004-ben már ott voltam, hogy felhagyhattam a polgári munkákkal. Rájöttem, hogy ez az út, amit kell járni.”

Rolex-nek is jelentős bevételei származtak abból, hogy egy multi támogatta filmjének elkészítésében. “Ha valaki tehetséges és megfizetik, azt megérdemli” - vallja Nikon. A hitelesség nem vész el, ebben mindketten egyetértettek. “Lehet úgy élni, hogy nem számít a kapitalizmus, csak nem érdemes”, tette hozzá Nikon. A másik, gazdaságot pezsdítő hatása a szubkultnak, hogy a piacon a multik mellett megjelennek a szubkultúra tagjai is. Megnyitják saját boltjaikat, tánciskoláikat, felfuttatják bandájukat, bulikat szerveznek, melyek mind embereket és velük pénzeket mozgatnak meg. Jól jár a szórakozóhely tulaja, a közeli non-stopok, taxisok, jól jár a cég, aki graffitit rak a reklámjába, mert azzal jobban eladható, jól jár a koreográfus, aki break mozdulatokat kölcsönöz darabjába, ahogyan egy kiadó is, aki raplemezekbe invesztál, ésatöbbiésatöbbi...

Elismerem, persze, nem mindegyik graffiti művészeti alkotás, nem minden szubkult társaság inspiráló művész brigád, de ha alapból kizárjuk még a lehetőségét is, hogy több aspektusát megvizsgáljuk annak amiről ítélkezünk, nem feltétlenül kapunk objektív képet.
Mert több van azon a képen, ha jobban belegondolunk: az egyik öltönyös arc ugyanis, aki félreugrott, aktatáskájában az éves kimutatásokat viszi, melyekből kiderül, hogy hány milló dollár bevételt jelentett a bőgatyák piacra dobása népszerű konfekció boltjukban. A gyenge idegzetű asszony, (aki aznap nem evett almát), éppen fiát készült beiratni edzésre, hogy “ne csak állandóan azt a tv-t bámulja”. Fia breakelni fog. Persze azért annyira nem ideilli a kép. A fagyizó kisfiú - aki mára ugye felnőtt - továbbra sem képes feldolgozni az incidenst.