|
|
| | | | | Az orfeumtól a légkondiig - a Budapesti Operettszínház régen és ma |  szerző: Tóth Tamara |
Kikent dámák már háromnegyed órával az előadás előtt, rajongó tinik sokasága előadás után a Mozsár utcai művészbejárónál. Mindez hozzátartozik a Budapesti Operettszínház mai hangulatához.
 A nagyzolóan Pesti Broadwaynek keresztelt városrész, közelebbről a Nagymező utca 17. ad otthont a színháznak. 1894-ben épült, a kor divatjának és elvárásainak megfelelően bécsi építészek tervei alapján. Kezdetben orfeumként működött, ezen funkcióját az első világháborúig betölötte. Itt nyitotta meg kapuit a híres Somossy orfeum, vagy más néven varieté, a tömegkultúra egyik modern, polgári formája.
Háborús időkben aztán nem volt helye szórakozásnak, a hely bezárt, és az orfeum aranykora már sosem tért vissza. A boldog békeidők cukormázas ideálja végleg leköszönt. Ugyanúgy, mint az épült akkori külseje. Ez utóbbira mindössze a hatalmas színpad emlékeztet, és talán a meghitt páholyok. Régen volt még télikert, díszesen, ahogy illik, ami előkelő francia vendéglőnek adott otthont. A változás a műfajban előbb következett be, mint az épületben. 1923-tól ugyanis az intézmény hivatalosan is az operett otthona lett, megfosztva a Király Színházat és a Népszínházat a monopóliumától. Ezzel az eseménnyel hazánkban is vezető műfaj lett az operett, Bécs után Budapest is a központjának mondhatta magát, sőt a két főváros vetélkedésbe is kiéleződött. A színház a 60-as években történt változásokkal kezdett hasonlítani a mai külsejére. 1966-ban jelentősen átépítették, a repertoár is bővült, vagyis már musicalek is szerepeltek a bemutatók között. Nem is olyan sokkal lemaradva a tengerentúli premierek mögött. Ezekre a ma már legendás és örökbecsű darabokra példa a My Fair Lady, a West Side Story, a Hegedűs a háztető, a Kabaré, A muzsika a hangja, a Valahol Európában.
A Budapesti Operettszínház mai, végleges külsejét azonban az 1999 és 2001 között végzett felújítások során érte el. Nem titkolt cél volt a békebeli hangulat, a barokkos pompa felidézése, ami azonban túlságosan is jól sikerült. A vörös szőnyeg, a márvány és a bársonyszék még rendben van, de az aranyozott stukkóktól, a sok tükörtől káprázik a szemünk, és a díszes ornamentika is a határokat feszegeti. Az archaizálással túlzásba estek, igaz, a száz éves csillár valóban tekintélyt parancsoló. Aki ide belép, színházi élményszerzés reményével, annak tudatos vagy tudatalatti síkon minden bizonnyal létezik a mindennapok elfelejtésére tett kísérlet, lecserélve azt a csillogó, elegáns világ fényűzésével, hiszen szépen felöltözve lehet vonulni a vörös szőnyegen, és az illúzióinkat minden szempontból igyekeznek táplálni. Mi tagadás, a darabok által életre keltett világhoz illik is az ünneplőruha.
Személyzet: 4 - sikerült már ruhatárossal és jegyszedő nénivel is összeveszni
Fogadtatás: 5 - csak akkor vagy ember, ha drága a jegyed
Légkör: 8 - illúzió és hatáskeltés magas fokon
Kínálat: 6 - a büfében minden kicsi és drága
Mosdó: 8 - szép, de futni kell, aki sor közepén ült, inkább tartsa vissza
Közérzet, összbenyomás: 8 - korrekt
Összesen: 60/39
|
|
 |
|
