Télapó 3D-ben
szerző: Szántó Sz. Erika
Az embernek (no meg az állatok nagy részének) nem azért van két szeme, mert a természet tartalékokat képez, hanem azért, hogy lehetővé váljon a térbeli, három dimenziós látás. Ezt a képességünket használja ki a Hógolyó Haditerv 3D-s animáció is.

A Hógolyó Haditerv, avagy ki legyen a Télapó? egy magányos Hóemberről szól, akit a csoda a Mikulás falujába röpít, hogy féltékenységből megleckéztesse a Karácsony táján igen nagy népszerűségnek örvendő Télapót. A 3D mozinak köszönhetően pedig mi is benne lehetünk a történetben: kisvasúton utazva, egerek társaságában közelítjük meg a Télapót, majd a hóesés tűnik annyira valóságosnak, hogy a szemüveget levéve csak előre nyúlkáló, levegőt markoló kezeket látunk. Nem sokkal később egy hősies, de vidám karácsonyi sarki csata, a "Hógolyó haditerv" veszi kezdetét, ahol bevetik a tejcsokit spriccelő pisztolyokat, az óriás Igloo robot-lépegetőket és a Télapó által vezérelt 50 méter magas játék Diótörőt. Az önmagában butácska, igen egyszerű történet az IMAX vászon segítségével már feledhetetlen élménnyé válik. Lássuk hát, mi rejlik mögötte.

Míg a hagyományos fényképezési eljárásoknál a fényképezőgépnek vagy kamerának csak egyetlen objektíve, "szeme" van, így a rögzített kép sem hordozhat információt a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetéről. Ha azonban egy megfelelően kialakított, két objektívvel felszerelt kamerát használunk, azonnal megvan a két szemszög, s a két, különböző szögben fényképezett képből visszaállítható a 3D-s valóság. A moziban ez természetesen egy kicsit másabb, hiszen vászonra vetítenek, amit egyszerre többen néznek, és ráadásul ugyanazon a vásznon kell megjelennie a jobb és a bal szemnek szánt képnek is. Persze az Hógolyó haditerv is azt jelzi, hogy a 3D-s mozi nem jelent megoldhatatlan feladatot. Alapvetően két eljárás alakult ki. Az egyik a színszűrésen, a másik a polárszűrésen alapszik.

Színszűrés esetén a két szemnek megfelelő két képet különböző színárnyalatban veszik fel. Leggyakrabban az egyik szem képét zöld árnyalatban, a másik szemét piros árnyalatban. A két képet ezután egymásra másolják s egyszerre vetítik ki. A néző a moziban kap egy szemüveget (ez az a hagyományos kék-piros papírszemüveg), amelyiken az egyik lencse a zöld színt szűri ki, a másik pedig a pirosat. Az eljárás hátránya, hogy a színszűrés miatt bizonyos színek eltűnnek. Ezzel a módszerrel készült például a Magyarországon is bemutatott Freddy halála: az utolsó rémálom című film utolsó 20 perce is.

Ezzel ellentétben a polártechnikás 3D-s moziban a filmszalagon egymás alatt vannak a jobb és a bal szemnek szánt, összetartozó képek. A vetítőgép objektíve elé pedig egy kis dobozkát szerelnek. A dobozkának két ablaka van, két, eltérő síkban polározó polárszűrő. A vetítés során egyszerre vetítik ki mind a két szem képét, ám a dobozka felépítése olyan, hogy az egyik szem képe az egyik szűrőn, a másik szem képe a másik szűrőn keresztül jut a vászonra, majd onnan visszaverődve a nézőhöz. A nézők most is szemüveget kapnak (ez már egy masszívabb, vastag fekete keretes szemüveg), ám a lencsék ezúttal nem színszűrők, hanem polárszűrők, mégpedig olyanok, hogy egy szembe csak egy kép jut - pont az, amelyik annak a szemnek megfelelő szögből készült. A technika előnye, hogy nem vész el szín, hátránya, hogy a szűrések miatt csökken a fényerő.

A megjelenítésről pedig, hogy valóságosnak tűnjön a hóesés, vagy hogy egy felénk dőlő „meselétrától” megijedjünk, a REAL D rendszer gondoskodik, amivel valóban döbbenetes térbeli látvány állítható elő.