Bay Zoltán üstököst látott, és kinyílt a világűr kapuja
szerző: Tóth Tamara
1900. Gyulavár
Július 24-én megszületett a református lelkész fia, Bay Zoltán. A kisded rendes csecsemőként viselkedett, sokat aludt, csak sajnos ezt édesanyja nagy bánatára nem akkor tette, amikor annak ideje volt. Az újszülött végiszundította a napot, éjjel viszont a függönytelen ablakon át az égre bámult. Talán a Göncölszekéren már ekkor felismerte a Kisbérest.

forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu1910 körül, a gyulavári ház udva
„Életem eddigi legszebb élménye a Halley-üstökös megpillantása volt, szinte az egész eget beragyogta tündöklő csóvája. Muszáj éjjel is fennmaradnom, hátha ma is valami csoda vár. Igaz, a hold is mindig ad valami kutatnivalót. Azt hiszem, ha elég magasra felmásznék – mondjuk a templomtorony éppen megteszi – már csak a karomat kellene kinyújtani és elérném. Holnap meg is kérdezem édesapát, mit gondol a dologról.”

1910-es évek eleje, Debrecen, Református Kollégium
Egy tízéves kisfiú áll az iskola udvarán, körülötte rengeteg zsibongó gyerek, de ő csak megilletődötten nézi a forgatagot. Aztán nemsokára Zoli felfedezi, hogy nem csak ő viselkedik ilyen visszahúzódóan, és lassan odamegy a közelében álló, félszeg fiúhoz. Így ismerkedik meg Bay Zoltán és Szabó Lőrinc, és kezdetét veszi egy nyolc évig tartó padtársi kapcsolat. A gimnáziumi évek további neves barátokat sodornak az ifjú Bay életébe: Illyés Gyula, Németh László és Zilahy Lajos személyében.

1910-es évek vége, még mindig Debrecen, érettségi előtt
„Kedves Édesanyám! Tudomány vagy művészet? Művészet vagy tudomány? Ha mindkettő érdekel, miért nem tanulhatom mindkettőt? Hogyan is tudnék választani? Közben a rokonok meg azzal nyaggatnak, hogy legyek orvos… De várjunk csak! Nemrég olvastam Eötvös Lóránd munkájáról, a súlyos és tehetetlen tömegek egyenlőségének elméletéről, és igen bölcs koponyának tűnik az öreg. Azt hiszem, döntöttem is. Fizikus leszek!”

1926. Budapest, Pázmány Péter Egyetem
Tisztelt Bay Zoltán! Ezúton gratulálunk önnek, hogy megtalálta élete hivatását, és szeretnénk átadni a legmagasabb kitüntetéssel szerzett doktori fokozatot. Igazán figyelemre méltó, hogy az egyetem mellett még távcsőépítésre, és a Jupiter holdjainak megfigyelésére is jutott ideje!

1920-as évek vége, Berlin
„Annyira sajnálom, hogy lassan letelik a külföldi ösztöndíjam. A Berlini Egyetem igazán a tudomány fellegvára, ma is összefutottam Albert Einsteinnel.”

1930-as évek, Budapest
Néhány éves szegedi kitérő után, egy ragyogó fiatal elme találmányok sokaságára kapja meg a szabadalmat. De a fő cél mégis a gyerekkori fantáziálások beteljesítése, a hold titkainak feltárása, ami nem más, mint a Holdradar-kísérlet.

Második világháború, Budapest
A Holdradar kísérletnek katonai előzményei voltak, hiszen amikor hazánk a németek oldalán belépett a háborúba, egyértelmű volt, hogy előbb vagy utóbb bombatámadások érik majd az országot. Bay Zoltánnak és tudóstársainak az volt a feladata, hogy készítsenek egy katonai radart, amivel felderíthetik a repülőgépeket. A munka nehezen és lassan haladt, amikor Bay-nak eszébe jutott, hogy találmányukat próbálják ki a Holdon. Minden készen állt volna a sikerhez, amikor az egyre zűrzavarosabbá váló világ, és az egyre sűrűbben potyogó bombák megakadályozták a kísérletet. Bay Zoltán bujkálásra kényszerült a nyilasok elől, később pedig az oroszok hadizsákmányként elvitték a felszereléseiket.

1945 nyara
A lelkes kis csapat harmadszor fogott hozzá a kísérlethez, fél év alatt összeszerelték a berendezést, és 1946. január 10-én sikeres holdvisszhangot kaptak. Később kiderült, hogy nagyjából velük egy időben, Amerikában sokkal bonyolultabb műszerekkel hasonló eredményhez jutottak.


Bay Zoltán kitüntetése - 1990 szeptember 15. (forrás:www.epa.oszk.hu)

40 évvel később
Bay Zoltán egy 1986-ban adott interjúban pillantott vissza tudományos pályafutására. A párhuzamosan futó magyar és amerikai kísérletek nyomán egy új tudományág született, a radarcsillagászat, amivel elsőként lehetett teljes egészében igazolni Einstein relativitáselméletét.