|
|
| | | | | Táncdalfesztivál vs. Megasztár avagy mi változott? |  szerző: Baranyai Richárd |
Harangozó Teri, Zorán, Mary Zsuzsi, Omega... Mi is bennük a közös? Jaaa, a Táncdalfesztivál! Az 1968-as.
Bizony, az már 40 éve volt, és alig emlékeznek rá (nekem mondjuk amúgy is nehéz lenne, tekintve koromat...)
Nkuya Sonia, Nguyen Thanh Hien, Fekete Dávid, Király Viktor... És bennük? Megvan! Megasztár, napjainkban.
Rájuk vajon fognak emlékezni? Emlékszünk még azokra akik az előző Megasztárokban szerepeltek? Legjobb esetben is csak az első három helyezettre, ők fenn maradtak a pop-élet hullámain, a többiek szépen lassan elkezdtek süllyedni. Ha azonban megnézzük azokat, akik a Táncdalfesztiválon csak elindultak, és még a döntőbe sem jutottak be, bőven találunk olyat, akiről a mai napig tudjuk kicsoda. Mint például Máté Péter, Karda Beáta.
 Nem tudom ez jól van-e így. Az biztos, hogy sok minden változott. Most az a lényeg, hogy pénz legyen belőle, akkoriban az volt, hogy szórakoztassák a népet (persze megfelelő pénzért, de nem hiszem, hogy az volt az elsődleges). De azt se felejtsük el, hogy az egy másik rendszer volt, más érték-skálával.
Böngészve a Táncdalfesztiválok szereplőinek névsorát feltűnik az is, hogy egy-egy induló több évben is próbálkozhatott, ami persze helyén is van, elvégre nem tehetségkutatóról beszélünk, és nem azt kellett végigizgulni, hogy vajon a tehetséges kezdő néhány hét alatt megtanulja-e kiénekelni amit kellene neki, hanem már „majdnem kész” esetleg „kész” előadók produkcióit. Sokat változott a hozzáállás, most az a fontos, hogy lássuk a folyamatot, ahogy valaki elszenvedi magát a színpadig, és kevésbé fontos, hogy meddig van rajta, régebben a végeredményt látták, de azt tovább szerették volna élvezni.
Vajon ezzel a változással minek a fogyasztóivá váltunk? A kultúrának, vagy a kultúra alkotóinak fogyasztóivá? A benne szereplők meddig bírják majd azt, hogy az életük, a tetteik legalább annyira fontosak, mint az, hogy itt nyújtanak a deszkákon? És vajon valóban bírniuk kell?
Ha megnézzük a Megasztár eldöntősöket, találunk közöttük olyat, aki még a 18. évét sem élte meg, tényleg ki kell őket tennünk annak, hogy szétcincálják az életüket? És ki érte a felelős, hogy ez ne történjen? A szülők? A média?
Nem tudom, hogy ezek a kérdések aktuálisak lettek volna 40 éve, vagy nem, de ismerve azt a rendszert, ha fölmerültek is, nem közölhették őket. Ma meg már ki emlékszik?
Nem tudom továbbá a válaszokat sem, de remélem ez nem veszi el a kedvet senkitől, hogy nézze a manapság futó táncos, dalos műsorokat, vagy rákeressen a Youtube-on a Táncdalfesztivál részleteire. Élvezetes összehasonlításban lesz része, amelyet nem írhatok le, meg kell nézni...
|
|
 |
|
