Szőke Szösszenet
szerző: Tóth Tamara
Arra ébredtem, hogy letört a körmöm. Pont az, amin a rózsaszín és terrakotta árnyalatai és a nonfiguratív ábrák olyan tökéletesen egybeolvadtak. Ennél rosszabbul már nem is kezdődhet egy nap.

 Legfontosabb teendők tehát a mai napra: manikűrös felhívása, 2 óra fitness, szolibérlet meghosszabítása, utána shoppingolás vakulásig. Jajj, rémes az a műkörmös liba. Szörnyen kövér, legalább 50 kg, ráadásul sötét olajzöld színű kordnadrágot hord, aminek az egyik térde már majdnem átlátszóra kopott. És hogy teljes legyen a kép, ősi, törzsi jellegű, kígyóformájú nyaklánc lóg rajta. A hideg borsó futkározik a hátamon, amikor meglátom.

-Halló.
-Szijjjjjjjja Betti drágám! Képzeld a tegnapi White Partyban elhagyott a balkezem gyűrűs ujjának körme. Amúgy nagyon állat, csúcsszuper buli volt! A srác, akivel összejöttem baromi jól smárolt, annak ellenére, hogy figyelmeztettem, ha elkeni a szemfestékemet, kitekerem a nyakát. Mivel nem lehet (k)örömtelenül élni, tudsz fogadni akár most azonnal?
-Sajnálom, de a mai nap teljesen tele van.
-ÓÓÓ, most mi lesz? Nem tudsz valakit lemondani, hogy beférjek? Lécci, lécci, lécccike...
-Ezt nem tehetem meg senkivel. Holnap délután 4 óra, ha megfelel.
-Megpróbálom valahogy túlélni. Köszili kicsim. Pusszantalak, cupp, cupp.

Zseni vagyok, probléma megoldva. Egy könnyű kis kanárisárga selyemkesztyűt húztam kecses kacsómra, ami a tökéletesnél picivel jobban rímel a legújabb fémcsatos bőrövemmel. Külön öröm volt hozzá sminket varázsolnom magamra, az idei tavasz trendi színeiből válogattam. Feszes EXIT naci és kis top, szexi tetkó és piercing a megfelelő helyen villan ki. Persze a szempillagöndörítőm bedöglött. Bevásárlólistára felírva. Ha valaki azt gondolja, hogy egy plázába csak úgy bevetjük magunkat, végigrohanunk rajta, az legalább olyan, mint amikor Tarzan beszabadul a Louvre-be. Totál káosz. Egy plázának lelke van, a lüktető test mellett, és azt szereti leginkább, ha mindent jó alaposan végigskubizunk. Miután a harmadik körömet járom kilenc körömmel a kezemen, indulhat a shopping. Ha elköltöttem minimum egy átlagos család háromhavi rezsijének megfelelő összeget, akkor megnyugszik a lelkem, és végighullámzik rajtam a jól végzett munka boldog elégedettsége, és a megérdemelt pihenés előszele.

Ilyenkor másik kedvenc elfoglaltságom következik, a társadalom különböző rétegeibe tartozó emberek megfigyelése. Beülök egy bárba, a cipőm sarkának megfelelő mérete miatt fel is érem a pultot, és kikérem light kólámat. Ahogy a bársonyos folyadék csiklandozza a nyelőcsövemet, bambulva nézem az embereket. Tipikus menedzser érkezik, látszik rajta, hogy rosszkedvű, mert reggel elkésett a tőzsdéről, most meg kiderült, hogy vírusos a laptopja. Őt követi a rendszergazda. Szemüveges, hófehér bőre még sosem látott napfényt, sovány teste ettől még nyápicabb, ruházatát egy kinőtt - valószínűleg általános iskolás korából származó - fekete farmer, szürke póló és fehér zokni-szandál kombinációja teszi teljessé. Szájáról leolvasható a következő mondat mormolása: "Vazze, túl sok pornót töltöttem le reggelre, meg fog telni a vinyóm." Egyetemista pár közeledik ölelkezve, a szerelem mellett süt róluk a sznobság, talán bölcsészek, és arról vitatkoznak, hogy melyik komolyzenei koncertre menjenek el legközelebb, illetve, hogy mekkora részét alkotják az univerzumnak most, hogy ötös zh-t írtak filozófiatörténetből. Kedvencemet látom, a szoliból nemrég szabadult gyúrós hapsit, kétségbe van esne, mert úgy érzi izzadságszaga van, és reméli, hogy a pláza előtt hagyott pitbullja még nem evett meg senkit.

Széleskörű szociológiai kutatásom eredményeként arra jutottam, hogy igaz az a feltevésem, miszerint az összes embert be lehet sorolni pár kategóriába. Sokadszor jutottam magammal arra a konszenzusra, hogy én csak én vagyok egyedi és utánozhatatlan egyéniség az egész világon. Lassan, elnyomva egy ásítást, az jut eszembe, hogy ki kellene cserélni a fogékszeremet, és elmenni a plasztikdokihoz, hogy megnézze minden rendben van-e az új cicimmel...