|
|
| | | | | A nagybetűs NŐ |  szerző: Baranyi Ágnes | Mi nők, végtelen sokféleségünkben járkálunk a világban, magasak vagyunk és alacsonyak, ducik és vékonyak, rikító pinket és pasztellszíneket hordunk, tornacipőben járunk és tűsarkúval nyomorgatjuk a lábunkat, érdeklődünk a művészet és a matematika iránt, a munkáknak élünk, a családunknak, a férfiaknak, önmagunknak. A választások számtalan lehetősége ellenére mi az, ami mégis közös lehet bennünk? Mitől nő a nő?
A nő független. A Destiny's Child a modern nő képét énekli meg, aki szembeszállva az idejét múlt társadalmi determinizmussal és a "nőnek a konyhában a helye" szerű sztereotípiákkal, felhúzza a "nadrágot" és megteremti saját életfeltételeit, kiharcolja függetlenségét, és ha kell, beáll Charlie angyalának, hogy péppé verjen néhány rosszfiút, akik nem osztják a nézeteit. A nő tudja, mit akar.
A nő szexi. Minden porcikájából nőiességet sugároz, ura a testének, tudatában van személyes varázsának, és képes levenni a lábáról Roy Orbison-t megannyi férfitársával együtt, csupán azzal az apró erőfeszítést nem igénylő tevékenységével, hogy végigsétál az utcán. A nő elvarázsol.
A nő érzékeny. Hisz, ad, áldoz, törődik, figyel, bíztat, terhet bír, támogat, szeret... boldog akar lenni, a fellegekbe vágyik, minél magasabbra, és ha nem engedik, lezuhan. A nő törékeny.
A nő gyönyörű. Szeretni, tisztelni, csodálni kell, és mindezt szavakkal is a tudtára adni. Mel Gibson leckét vehet, mert ha valaki, akkor Brian Adams biztosan tudja, mi kell a nőnek! A nő érzéki.
A nő erős. Tisztában van a világban betöltött univerzális szerepével, anya, feleség, szerető, társ, egyszerre az erő és a gyengédség hordozója. Életet ad, harcol, sérül, elesik és felkel. Neneh Cherry klasszikusa felteszi a kérdést, milyen lenne a nők nélküli lét. A nő jobbá teszi a világot.
A vásárlási szenvedélyről, a hisztiről, és a többdimenziós gondolkodási módszerről majd egy következő cikkben...
|
|
 |
|
