Az ikrek hetében mi másról írhatnánk könyv rovatunkat, mint Radnóti Miklós Ikrek haváról. Mi mégsem ezt tesszük, túl egyértelmű. Elnyúlunk inkább egy alkotóig, ki egészen olyan, mintha két életet élt volna. Először sikeres, ünnepelt társasági ember, boldog apa egy mintacsaládban. Majd magányos, kitaszított börtönviselt, saját neméhez vonzódó figura. Ám mindvégig botrányos lázadó, zseniális mestere anyanyelvének, szellemes ember és drámaíró: Oscar Wilde.

Mindazonáltal egy kicsit a szerepcserére is fókuszálva legyen szó a  Bunbury-ról. Arról a drámáról, melynek köszönhetően sokat tanulhatunk, házasságról, őszinteségről, az életről.  Érthetővé válik az a kissé képtelenségnek ható kijelentés, miszerint: „A házaséletben három személyen áll a vásár, kettőn soha.” vagy megtudhatjuk: „Az igazság ritkán világos, és sohasem egyszerű.” Sőt jó esetben még arra is rájöhetünk, hogy fölösleges minden lódítás, mert csak magunk körül bonyolítjuk a szálakat velük,  komédiává varázsolva ezzel sorunkat. Ám ne hagyjuk elterelni a fő témát, ez most nem a "Hogyan tedd és hogyan ne tedd..." rovat.

Oscar Wilde 1895-ös drámájában fölfedezhetünk egy-két életrajzi párhuzamot. A légkör, melyben játszódik a mű, egészen hasonlatos azoknak a társaságoknak a szellemiségéhez, melyekben egészen kis kora óta mozgott.  John és Algernon fiatalabb leánytestvérükhöz (avagy John esetében gyámhúgához) való viszonyában föl lehet ismerni az író Isola Francesca Emily-hez, korán elhunyt testvéréhez fűződő szeretetét. Ám ez sem az első eset, Wilde írásaiban újra meg újra átütnek életének motívumai. De koncentráljunk inkább a mű fordulataira, amikben egészen könnyű elveszni. Zseniálisan meg vannak csavarva a szálak és végül, ami a legmulatságosabb: a legnagyobb hazudozóról, önhibáján kívül, kiderül életének "költött változata" a legutolsó pontig igaz. Mivel színdarabról van szó, miben mindig minden kiderül, előbb-utóbb mindenki őszintén vall, így fény derül a többszörös "rejtélyre". Wilde ezen alkotását már bemutatásakor is nagy siker övezte, ám az író nem örülhetett ennek felhőtlenül, mivel a premier után néhány hónappal már várta a C. 3.3.-as cella. Amit Queensberry márki fia, Lord Alfred Douglas iránt érzett szerelmével érdemelt ki. Azóta a Bunbury-t számtalanszor színre vitték, fordították, s több film is készült belőle (1952, 2002).

Apropó fordítás. A darab alcímére érdemes még vetnünk egy utolsó pillantást.  A "The importance of being Ernest", ugyanis egy ötletes szójátékot rejt magában, melyet lefordítani több módon is próbálkoztak, ám tulajdonképpen lehetetlen.  Az Ernest  (egy férfinév, mely egyszerre őszintét is jelent) kettőssége ugyanis nem átvihető  a magyar nyelvbe. A legelterjedtebb változatok a "Szilárdnak kell lenni" vagy "Jó ha Szilárd az ember"  hatásosak, de mégsem eléggé hűek "urukhoz". Ezért talán jobban járunk, ha egyszerűen bízunk az olvasó/néző műveltségében.

Gondoltam a Jekyll és Hyde csak jobb lehet a Sherlock Holmes pubnál. Tévedtem: Sokkal nyomasztóbb annál.

A két történetet nemcsak az köti össze, hogy Robert Louis Stevenson és Conan Doyle is a kokain hatása alatt írta meg remekművét, de az is, hogy Budapesten mindkét regény alapján falrarajzolós tematikus pubot nyitottak. És itt a kísérteties hasonlóság nem ért véget: mindkét hely ugyanolyan elhanyagolt és lepukkant, és gondolom valamiféle égi sugallatra, -mannát szórva le elénk- ugyanazok a zenék is szólnak. Megérkezésünkkor épp a Neunundneunzig Luftballons ment, mely így kellően megalapozta a hangulatot. Vicsoroghatott már a Frankeinstein a falról és keverhetett bőszen főzetet Dr. Jekyll, a nyolcvanas évek mindent vitt.

Személyzet: 7
Fogadtatás: 7
Légkör: 4
Kínálat: 7
Mosdó: 2
Összbenyomás: 4
Összesen: 60 / 31- Hast Du etwas Zeit für mich, Dann singe ich ein Lied für Dich…

Először elsétáltunk a hely mellett, észre sem vettük. Amikor előtte álltunk, én még akkor sem láttam, hogy ez tényleg a Jekyll és Hyde lenne. Eldugott ajtó a falban, kísérteties, meredek lépcső lefelé. Ha a nyomasztó hangulat megteremtése valódi, átgondolt koncepcióból eredne, akkor csillagos ötös a helynek, de sajnos erről szó sincs, az elhanyagoltság és a nemtörődömség uralkodik. Állott levegő, ki tudja hány napos ételszaggal keveredve. A három, viszonylag nagy helyiség üres, a leülés mégsem egyszerű, a kiszemelt asztalnál vallatólámpából eredő vakító fény. Így csak nagy sokára vesszük észre a tudós Jekyll életére utaló nyomokat, a könyveket, a földgömböt és a szülinapi buliból ottmaradt konfettit. Sajnálatos, hogy egy remek történet és a rendelkezésre álló, jó tulajdonságokkal rendelkező ingatlan így elsikkad a belvárosban.

Személyzet: 8 – igazán nem rajtuk múlt
Fogadtatás: 8 – örültek nekünk
Légkör: 2
Kínálat: 5 – ár-érték arány, mint Makó és Jeruzsálem
Mosdó: 3 – volt már rosszabb is
Összbenyomás: 4
Összesen: 60/30

Az irodalomban csak a horror mérföldkövének nevezett Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete c. novellájának alapját felhasználni egy belvárosi szórakozóhely kialakításához ötletes vállalkozás – a történet kedvelőinek bizonyosan –, minek után a kivitelezés és jelen esetben a falakon kreatívan kivitelezett design is számos lehetőséget rejt magában. Annyi bizonyos, hogy a történet film, vagy musical thriller – adaptációjával paralel talán túlzottan is visszakapjuk az ott uralkodó nyomasztó és olykor félelmetes légkört, miként baljóslatú elemek – a WC-ben ránk váró késelő gyilkos festménye, vagy az alagsori hely jellegéből adódó mindent beborító félhomály, hideg, és a grafika keltette kétes érzelmek – sorával találkozhatunk a Jekyll és Hyde-ban. Ám ha mindezek ellenére éhségünket szeretnénk csillapítani, többféle étel különböző variációit, a hely öntudatosságát dicsérendő egyúttal minden fogás Jekyll és Hyde típusát kóstolhatjuk meg.

Személyzet: 7
Fogadtatás: 7
Légkör: 3
Kínálat: 7
Mosdó: 2
Összbenyomás: 5
Összesen: 60/31 Kár, hogy az ötletesség így elsikkadhat egy minőségi kivitelezés hiányában.