Heti téma: a graffiti 


* „Behunyod a szemed és észre sosem veszed” * Duplán szimpla * Ledarálnakeltűntem * Muto *

 
       „Behunyod a szemed és észre sosem veszed”
szerző: Simon Borbála
Rgő – nevezzük Gergőt annak – ahelyett, hogy pulcsija kapucniját sildes sapkájára húzta volna, no meg arcán babos kendővel a kettes metró aknájába mászott volna bele, hogy falfirkával emléket állítson a korábban munkahelyi baleset áldozatául esett graffitisnek (RIP MJ), inkább úgy döntött, hogy még a hajnali szürkület előtt hazamegy és eltölt egy joviális estét szüleivel a nyári konyhában, majd tücskök ciripelését hallgatva szenderül álomba a kisszobában. Felnőtt életében először.

A hirtelen életmódváltás lehetett az oka, hogy a tudattalan olyan sötét bugyraiba ragadta el aznap az álom, aminek következménye csak egy gyors kikönnyítő parti lehetett a Minyon nevű kultúrhelyen. De ne szaladjunk ennyire előre.  Rgőt ugyanis az úr kétezredik esztendejébe száműzte hipotalamusza. Az évbe, amikor már a jehovisták is megnyugodtak, hogy nem jön el a világvége, bár igaz még folytak a viták arról, hogy akkor most mikortól is számolják a 21. századot, és a Warner még olyan lemezt adott ki az év közepén, amin Bee Gees dalokat énekel egy musical színész. Magyarul. Vadfordításban.



- Ki az a Szomor György? – tette fel csak úgy magának a kérdést egy kirakatban rákacsintó név láttán Rgő, amire a kirakat előtt kígyózó sorból, ami nem volt más, mint egy lemezbolt, egy magas, barna lánytól válasz is érkezett.

- Te nem ismered a kilencvenes évek nagysikerű sorozatának, az Angyalbőrben főcímzenéjét játszó Moho Sapiensnek az énekesét?



Akinek szólókarrierjét olyan musical szerepek fémjelzik, mint a Grease, meg a Hair, meg a Bob herceg, no meg az Elisabeth? Hol éltél te eddig?

- Igazság szerint…- hebegte Rgő, de nem jött szájára értelmes gondolat – és vannak itt Szomor György rajongók? – kérdezte végül.

kép:songo.hu- Viccelsz? Csak azok. Most dedikálja új formációjának, a Graffitinek, Valaki vár című albumát. Marha jó lett. Nézd! Ilyen. Jó, hát nem egy Barry Gibb ez a Gyuri, de énekesi kvalitásaival semmi gond sincs. Olyan dance –hip-hop szerű az egész, a kor igényeit kielégítő zene. Tudod ez a menő, a felgyorsított hetvenes - nyolcvanas évek, hogy holdjáróban lehessen ropni a diszkóban. - mondta csillogó szemekkel egy szuszra

- Haha, emlékszem azokra az időkre. – nevetett fel Rgő, na de mégse, jutott eszébe – Ki ez a néger fickó itt mellette? – kérdezte, hogy helyzetét mentse.

- Aaaz!?! Todd Williams, de nem a rendező, hanem a rapper.

- Ennyi csak?

- Ja.

- Te! Belehallgathatok az mp3…akarom mondani a discmanedbe?

- Nyugodtan. Na hogy tetszik?



Ekkor koppanást érzett meg erős fájdalmat. A feje koppant a parkettán, miután leesett az ágyról rémálmában, eszmélt rá.

- Hajnali hat. Na, ne. – mászott vissza a paplan alá Rgő.

Amikor mégis az ébrenlétet választva már ismét az utcákat rótta másnap éjszaka, dudorászva egy szót, aminél nincsen szebb, valami alkalmas falfelületet keresve annak az emlék firkának betévedt abba a Király utcai szórakozóhelyre, rögtön fordult is ki azonban, mert álma színesbőrű mc-je fogadta ott a tömegeket.



Inkább még száz joviális este apai régi lemezei közt eltöltve- ötlött fel benne az irónia.  



       Duplán szimpla
szerző:
Szántó Sz. Erika


Street art ide vagy oda, bennem egyre inkább érik a gondolat: ha három madár lennék, láthatnám alulról, hogyan repülök magam után. 

kép:www.szimpla.huEgy hallomásból ismert graffiti után kutatva a Szimplából a szomszédos Duplába visz az utunk, ahol hiányos öltözékű, meglehetősen laza felszolgáló üdvözöl, majd a pince felé tessékel. Graffiti félig ledeszkázva, de megteszi. Arrébb különböző stílusú székek és asztalok sorakoznak. Szocreál egész falat beborító posztert választunk parkjelenettel. Idilli a hangulat: limonádét és narancslét szürcsölünk, senki sem zavar a sztálin-barokk bájának élvezetében.

Személyzet: 8  
Fogadtatás: 7- nehézkesen indult  
Légkör: 9 
Kínálat: 7  
Mosdó: 5    
Összbenyomás: 8 
Összesen: 60/44 Soha, semmilyen körülmények között ne végy be altatót és hashajtót egy este! 


szerző:
Plecskó Edina


Pusztán a szomszéd asztalnál  ülők angol diskurzusa, na meg a pincehelyiség kép:www.szimpla.hujellegéből adódó dohos szag vonja el figyelmünket beszélgetésünkről kis időre, az amúgy kellemes terepnek nevezhető Szimpla alagsorában. Őt és társát, a Duplát U alakban összekötő alsó szint rétegkultúrának otthont, az egy-egy olvasólámpa nyújtotta fényfoszlányban felfedezhető hangulati elemek is ennek adózva alakítanak ki tipikus környezetet az ottlétünkkor amúgy meglehetősen csekély számban jelenlévő törzsvendégek számára. Így inkább falfirkák, grafikák, csőrendszerek és halk klubzene társaságában dőlünk hátra használt székeinkben, szimplán Szimpla-nézés okán.

Személyzet: 7 
Fogadtatás: 7 nem, a graffiti-keresés nem fétis nálunk
Légkör : 8 
Kínálat: 6 
Mosdó: 6 – a falfirka itt is felüti fejét 
Összbenyomás: 7 a két testvérintézet összekapcsolása igen ötletes 
Összesen: 60/41



       Ledarálnakeltűntem (NÉGYSZEMKÖZT)
szerző: Balogh Eszter


A Kafka-i perből maradt nekünk a nyomasztó hangulat, az értetlenség, a tehetetlenség érzése, hogy ki vagyunk szolgáltatva, hogy miért nem mehetünk el innen, én nem csináltam semmit, kérem engem ne büntessenek, ártatlan vagyok, miért nem mehetek ki?!
kép: day.hu
Márpedig nem mehetek, és a második felvonás elejére már nem is akarok, mert van valami ebben a darabban, ami a kaotikussága ellenére megfog, apró szösszenetek, mimikák, lecsorduló nyálcsík egy titkárnő arcán, aki nem tudja, ilyenkor mi van, de meghatóan csavarja ki a saját nyakát, aztán egy musical dallam, flitterek csillogása és az énekeslányok kivillanó harisnyája, az egész egy végtelenül hosszú folyosón, ahol időnként feltűnik egy szereplő, óriás biciklin vagy szörfdeszkán, dokumentumok esnek ki a falból, írógép zörög a háttérben, megszólal egy hangszóró, egy telefon, egy disco szám, egy szexjelenet árnyékai, hangzavar, és József K. egyre kevésbé ura a sorsának, pedig ő fontos ember, bankigazgató, de most nem ő az úr, vagy mégis? Ledarálják egy párizsidarálóban, vagy egy tengeralattjáró alkatrészében, vagy bármi is legyen az, de ő újraéled, és még van kedve viccelni. 
kép:szinhazajanlo.hu
Ez nem olyan, hogy fogtak egy regényt, és színpadra vitték. Ez olyan, hogy fogták Kafkát, lerázták róla a körítést, megtartották az esszenciáját, a mindenkiben ott csírázó marionett bábu érzést, és onnantól improvozáció: a tér a színészeké, és ha van a ripacskodásnak nemesebb értelme is, akkor ez az. Túl van játszva, de olyan mesterien, hogy a végére mégis összeáll, vagy épp szétesik, de nyomot hagy és megihlet, olyannyira, hogy még a metróaluljáróban is egy piros ernyővel hadonászunk, és jelenetet rögtönzünk a jegyellenőröknek, akik nem igazán értik, ilyenkor mi van…  
szerző: Kinga


Mikor először láttam nem maradt meg más, csak kavargó érzetek, a nyomasztó és a mulatságos furcsa keveréke és az, hogy látni akarom megint!

Azóta markánsabb kép rajzolódott ki. "Ez itt a realitás, minden ami ezen kívül van, bizonytalan." A darab immáron több, mint 130 előadást élt meg. Az előadásról írt kritikák száma is már lassan utoléri ezt a számot, s ebből is jól látszik, hogy valamit sikerült eltalálni. Írótól a díszletesen át a színészekig mindenki nagyot alkot ebben. Amolyan jutalomjáték vagy nagy kihívásféle lehet ez nekik. Bár sokan bedobják a törölközőt az első felvonás után, s biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok is, akik szívesen kifutottak volna az első jeleneteket követően, ha éppen a díszlet elrendezése erre módot adna. De nem, a kedves néző "Hasadjon meg!" vagy vegye fel a "független mosolyt". Esetleg még azt is megteheti, hogy elengedi magát és hagyja realizálódni a szürreális színpadképeket.
Kép:poszt.hu
 "Good morning, goood morning..." Ugyanis itt, szigorúan 18 éven felülieknek, felvonulnak polgárpukkasztó, sokkoló és groteszk, mulatságos jelenetek, elmesélik "Jóska" történetét az ő kis perével. Hogy nem áll össze az egész? Sok az elvarratlan szál? Ugyan kérem... itt minden a helyén, akár egy hivatalban. Egyszerű a képlet, adott egy ember (515 K), letartóztatják, s innentől kezdve minden pillanatot az ő szemével látunk. Kétségbeesés, kedélyhullámzás, menekülő utak keresése, ügyvédek kakaskodása és érthetetlen hadoválása, a bank a feje tetejére áll, amit közben igazgatni kéne s a nagybácsi is csak a családi név tisztaságával jön, a K-val. Úgy folynak össze a jelenetek, akár a napok Joseph K-nak, s úgy fordul ki minden a sarkaiból, akár József élete a megszokott középszerűségből. Ami az egyik pillanatban háttérelem, az a következőben a reflektorfény kellős közepén áll. Posztmodern intertextualitás a KÖZPSZER-től. Úgy értem a darab. Egészen érdekes miféle jól ismert mondatok csendülnek fel. "And now something comletely different!", "Hiába szövögeted itt a terveket...", "Vaknak születsz-e mondd?", hogy csak párat idézzek. Valahogy egészen passzol egy per okozta kavalkádhoz nem? Akár a graffitis felirat címnek: "Ledarálnakeltűntem". Hmmm... ez van. 
 



 
       Muto

A Muto a tavalyi Anilogue animációs versenyprogramjának vitathatatlanul legkreatívabb filmje. Az olasz Blu (fedő)nevű alkotó ugyanis megteremtette a street animation műfaját azzal, hogy a graffitit úgy vitte be az utcáról a moziba, hogy hű maradt az eredetihez.

szerző: Gyenge Zsolt

Láttunk ugyanis már olyat, a graffitik formavilágát vászonra vitték, de a Muto-ban az a különleges, hogy a film megtartja a street art működésének is jónéhány jellegzetességét. A film stop-motion animációval készült, és így alakít mozgóképpé sokszáz utcai helyszínen készült fényképet. A kerítésekre, tűzfalakra rajzolt absztrakt és figuratív alakok csak a forma dinamikájának engedelmeskedve alakulnak egymásba, másznak egyik falról a másikra, a képeken pedig időnként felvillannak a rajzok előtt elhaladó emberek, egyik kockáról a másikra radikálisan megváltoznak a fényviszonyok. A film címe (Muto) sem véletlen, hiszen a stop-motion technikából származó szakadozott mozgás nyilván a némafilmek világát idézi.



Blu ráadásul a street art-os intézményen kívüliség attitűdjét is felvállalja azáltal, hogy a filmet azzal kezdi, hogy a mű a szerző hozzájárulása nélkül sokszorosítható és terjeszthető. És a figura még az IMDB-n sem szerepel. Ja és a Muto kapta az Anilogue fődíját.

gyengezsolt.egologo.transindex.ro