|
|
| | | | | Bill Mason - A nyolcadik parancsolat: Ne lopj! |  szerző: Baranyai Richárd |
Nos úgy látszik megint enyém a könyv. És persze megint nem arról írok, amiről kéne, de remélem megbocsájtják nekem.
 Akkor hát: adott a kapzsiság. Sétáljunk oda a polchoz, vegyünk le egy könyvet ami beleillik ebbe a témakörbe. Depadieu: Ezerrel –nem rossz, de inkább lélektani, Lawrence Block betörő sztorijai - alakul, de szerencsétlen Bernie Rhodenbarr (a főszereplő, betörő karakter) nem kifejezetten kapzsi alak. Bár a lopáshoz azért kell kapzsiság is. Akkor ez lesz az: Bill Mason: A nyolcadik parancsolat: Ne lopj!
A címből arra következtetnénk, hogy:
a. valami kissé kiforgatott vallási mű
b. krimi
Pedig a válasz a c. Ez egy életrajzi regény, nem is akármilyen. Amerika egyik legnagyobb ékszertolvajának története.
Nos, ebben már van kapzsiság, bár ésszel kordában tartva. De valahányszor Mason megbukik, az kapzsiság miatt van, vagy a sajátja miatt, vagy esetleg a társa miatt. Mason az első balhéjától kezdve leírja a törénteket, kielemezve azt is, mit hol rontott el. Az első hibája az volt, hogy hallgatott egy másik srácra, és elment vele kirabolni egy benzinkutat. Meg is buktak, amiből Mason megtanult egy fontos dolgot: Egyedül kell dolgozni, mert akkor nem buksz le más miatt. Valamint rájött arra is, hogy nem neki való, hogy benzinkutakat pakoljon ki, az túl keveset hoz. Szakosodott hát az ékszerekre. Olyan jól ment neki, hogy 70 millió dollárnyi ékszertől szabadított meg néhány hírességet (pl.: Johnny Weismuller, Bob Hope, Phyllis Diller). Ebből (mivel az ékszereket szét kellett szedni, hogy ne ismerjé föl, meg itt-ott néhány százalék eltűnt a közvetítőknél) maradt is neki 35 millió. Aminek egy jó része el is ment ügyvédekre.
Mason nappal a rendes emberek rendes életét élte, házakat vett, amiket rendben tartott, a lakásokat kiadta, volt rendes, és nem is alacsony keresete. Viszont volt benne vágy arra, hogy több legyen, és volt benne némi adrenalin függés, amit úgy vezetett le, hogy házak tetejéről csüngött alá. Aztán leereszkedett a balkonra, ahol szépen arrébb tolta az erkélyajtót (azt minek is csuknák be, ha egyszer a tizediken van, oda úgysem másik föl senki), besétált, és kivette a széfből (a nyitott széfből) az estére előkészített ékszereket. Ilyen történetet sokat találhatunk a könyvében. Mindegyik egy fontos dolgot hangoztat, ha már betörésre adja az ember a fejét, tervezze meg alaposan, számítson a legrosszabbra, és ha ez megvan, akkor valószínűleg sokkal könnyebben fog menni az egész. Mason bejutott abba a körbe, ahonnan lopni akart, megfigyelte az áldozat szokásait, utánajárt mikor hivatalos estélyre, fodrászhoz, akárhová, és ez alapján tervezte meg a betörés időpontját. Türelemmel, ha kellett éveket várva. További jó tanácsok: ne kötekedjünk a zsarukkal, mert ők többen vannak és erősebbek. Ha már részeges és drogos ügyvédeink vannak, akik egyébként nagyon jók, ne menjünk velük inni, mert csak telik az idő, és fogy a pénzünk.
Mason itt is elrontotta. Vádalkut kötött egy kis betörésre, miszerint amit akkor elmond más bűnügyekről (a rendőrség által föl nem derített legnagyobb betörésekről), azt soha nem használhatják föl ellene a bíróságon. Erre Mason elmondta az összes olyan bűntény részleteit, aminek a felderítésén a rendőrök már évek óta fáradoztak. De nem tehettek vele semmit. Persze évekkel később még azt is ráhúzták, amihez köze sem volt...Nem lehet kifejezetten kapzsinak nevezni, nem kellett neki minden, és nem azonnal, de lássuk be, olyanból nem lesz Amerika egyik legsikeresebb ékszertolvaja, akiben nincs benne a (mások tulajdona fölötti) tulajdonlási vágy.
És olyan nem is fog életrajzi regényt írni, amiből nem csak meggazdagszik újra, hanem még celebként is tündökölhet. Így kell csinálni kérem, kipakolni a gazdagokat, sittre kerülni, ahol nyugodtan tud írni az ember, majd a szabadulás után kiadni egy könyvet, és élvezni a hírnév, és a „közmegbecsülés” áldásait.
Vagy venni kell egy könyvet és élvezni a hihetetlen történeteket egy ékszertolvajról, akinek az már is elég arra, hogy kockáztassa az életét, ha tudja, gyémántok vannak a közelében.
|
|
 |
| | | | | Brókerarcok | | szerző: Szántó Sz. Erika |
Seth Davis vagyok, és igen én vagyok az ön brókere. Van egy kihagyhatatlan ajánlatom az ön számára...Igen, részvények....
Buzgó, buzgó, buzgó-mondaná erre az élet kifürkészhetetlenségéről a  Bokonon, kapzsi, kapzsi, kapzsi- szögezné le ugyanezt a valós életbe született és meglehetősen megedzett honpolgár. Seth Davis ugyanis pénzt akar. Ennek érdekében pedig mindent megtesz. Nemcsak, hogy jól szervezett illegális játékkaszinót tart fenn a lakásában, de egy nap beengedi a J.T. Martin brókerügynökség keselyűit is, innen pedig már csak pár pillanat választja el hősünket a lelkes karakterbeli hasonlóság felfedezéséig (Jé, ezek ugyanolyanok, mint én...), na meg attól is, hogy megszerezze élete első igazán szagos millióját. Brókerarcként.
„Halló, Seth Davis vagyok, és igen én vagyok az ön brókere.”
A történet pedig nagyjából itt ki is fullad. Adott még egy szerelem (feltörekvő és könnyű szexet ígérő néger nő drogos anyával), egy beteges apa-fiú kapcsolat („amikor vérben feküdtem törött karral, még szeretetből felpofozott az apám”) és egy erkölcsi dilemma arról, hogy most van-e pénznek szaga vagy sem, de mindez már csak a sablon forgatókönyv, sablon fordulatainak megszokott medrében zajlik. (Mindenesetre fontos megtanulni, hogy pénz nem boldogít és nem szabad átverni szegény és családos embereket a saját boldogulásunk érdekében, mert az nagyon, de nagyon csúnya dolog és elvihet az FBI). A film mindezek ellenére azonban kifejezetten élvezhetőre sikerült, nagyrészt a jó szereposztásnak: Giovanni Ribisi, Vin Diesel, Ben Affleck játsszák a főbb szerepeket, és a meglehetősen ügyes rendezésnek köszönhetően (Ben Younger jegyzi a filmet és a forgatókönyvet is).
„Itt Seth Davis, az ön brókere. Igen, tudom, most esnek a részvények... de amikor vérben feküdtem törött karral, még szeretetből engem is felpofozott az apám...”
U.i: Telemarketingeseknek kötelező!
|
|
 |
szerző:
Kinga
|
 A skótok messze-földön híresek arról, hogy...? Spórolnak. Így szépen fogalmazva. Ha szeretnénk túllépni ezen a "kapzsi pénzkuporgató" sztereotípián - így csúnyábban fogalmazva -, és egy kis skótos hangulatra - meg ízvilágra - vágyunk, akkor legjobb, hogyha a Kaledonia felé vesszük az irányt. A város szívében, mégis kissé rejtett helyen, az Andrássyval párhuzamos Mozsár utcában rá is lelünk. Angol menü, különleges sörök, hatalmas whisky választék, elragadó miliő, nos igen, megérkeztünk... Igazán olyan, mintha egy angol pubba keveredtünk volna le. A pincérek segítőkészek, kedvesek, rögtön felbukkannak, ha szükség van rájuk, mindenkihez van egy-két jó szavuk (lásd cím). Ha pedig elvesztünk volna a választékban, bátran rájuk bízhatjuk magunkat, hozzanak, mit jónak látnak.
Személyzet: 10
Fogadtatás: 10
Légkör: 9
Kínálat: 9
Mosdó: 7
Közérzet, összbenyomás: 10
Összesen: 60/55 - Ha nem szereted a sört kötelező kóstoló hely, ha igen pláne.
|
szerző:
Balogh Eszter
|
Még nem hallottam ódákat zengeni a híres skót vendégszeretetről, úgyhogy íme,  most a Kaledoniáról fogok dalolni. Bár nem tudom, mekkora a hasonlóság Skócia és a szóban forgó skót kocsma között, de az első, lazán erdei gyümölcsös ital után őszintén szólva el is felejtek ilyesmiken gondolkodni. Itt aztán tényleg mindent a vendégért: telepátiával üzemelő felszolgáló, „öngyújtómat egy visszatérőért”, remek sörök, tiszta mosdó. Whiskey is van, skót fajtából. Az árak csak annyival nagyobbak, amennyivel Britannia is messzebb van a sarki kocsmánál. Talán a cd… az az egy, amit kicserélnék (’95-ben maradhatott a lejátszóban), de ezt csak halkan mondom, nehogy legközelebb skót favágók népi együttese fogadjon… azt sosem bocsájtanám meg. Az ember becsülje meg a jó helyeket, mi is ezt tesszük. A híres skót kapzsiság meg maradjon a Hahotában.
Személyzet: 10
Fogadtatás: 10
Légkör: 7
Kínálat: 10
Mosdó: 9
Közérzet, összbenyomás: 9
Összesen: 60/55
|
|
 |
| | | | | Lottó-komédia | | szerző: Kinga |
Nos kérem nem kétmilliárdról, csupán 605,342,000.- ről van szó. Ha kell "kp"-ban, kamionokon, vagy több száz matracba rejtve. Esetleg számlára utaljuk. Sokra. Csak papír. De vigyázzanak, nehogy lecsapjanak a "médiák"... Nem kell ahhoz kapzsinak lennünk, hogy elálmodozzunk a lottó főnyereményéről.
 Biztos vagyok benne, hogy szinte már mindenki eljátszadozott a gondolattal. Ha még sosem tett ilyet Kedves Olvasóm, most álljon meg egy pillanatra, fogjon tollat és papírt, írjon föl 5 dolgot, amit mindenképp megtenne, ha megütné a főnyereményt. Köszönöm. Kinek szólna róla? Jól aludna? Megoldódnának a problémái? Biztos ebben? Nem fél attól, hogy gyökeresen megváltozna az élete? Mit tenne a környezete? Ki kérne a pénzből? Ugyanúgy viselkednének a barátai, mint eddig? És a családtagok? Gyerekek? Ha valaki hirtelen sok pénzt nyer, akkor sokszor fel sem tudja dolgozni mindazt a változást, ami ezzel jár. Pszichésen megzavarodhat, sokkolódik, paranoid lesz vagy ehhez hasonlók. Pszichológusok külön foglalkoznak ezzel a jelenséggel. Ám mi most nem ilyen keretek közt törődünk a nyertes számokkal.
Inkább családias légkörben, a Radnóti Színház kis-nagy színpadán (kicsi, mert nem egy Nemzeti színpad; nagy, mert mégsem stúdió-színház,) két szereplővel, Valló Péter rendezésében, Benedek Mari jelmezeiben - nejlon otthonka, kockás flaneling, horgolt, egyáltalán nem sikkes kardigán - és Horgas Péter díszletei között - hokedli, kredenc, táskarádió. Minden nagyon vidékies, banális, szűk és nyomorúságos lesz, majd boldog, utána határtalanul szorongós, legvégül pedig abszurd. Olyan spirós. Tudják, Spiró György, író, aki a reménytelent is komikusan ábrázolja, aki egyetlen térből kibontja a világot, egy pillanatból időutazásra visz - a múltba és a jövőbe.
A nevetnivalóan eltúlzott valóság fog minket időnként pofon csapni. Két fantáziáló mesebeli szegény ember navigál minket. Bölcs felismerések lesznek az útjelző táblák, s a kilát ástalanság sűrű ködében kell majd tájékozódnunk. Nem más ez, mint egy lélektani tudatdráma, szociodráma, allegória. A szereplők a rendszerváltás vesztesei. Kik? A Férfi és a Nő. Vagy az egész ország maga. Börcsök és Schneider remek összjátékkal viszi színre Spiró írását. A Nő serénykedik otthon, mikor szinte a felhőkön lépdelve hazaérkezik a Férfi és a nyertes szelvény. Itt indul minden, majd a tekintetektől kezdve minden részlet mesélni kezd. Az elrejtett lottó a kicsit régimódi, ütött-kopott fémdoboz, Kakaó-Prah felirattal, mit "Apuka hozott Jugóból, még a hetvenes években." Az, ami olyan remek rejtekhely lenne, senki nem nézné kincsesbányának, csak ne világítana olyan aranyos fénnyel, mely fogva tartja a szemet... Nem kis kihívás ezt az egyszerű, kvázi "proli" világot színre vinni, nem túljátszani. Börcsök Enikő erről úgy nyilatkozott: " Nehéz volt a játék stílusát megtalálni. Bár mai, valóságos élethelyzetek és figurák szerepelnek a darabban, mégsem lehet őket egy az egyben valóságosan eljátszani, mivel ez egy abszurd történet, és ezért kicsit el kell emelni a valóságtól."
Feszültség, dilemma, gondolat-kísérletek: Prah, 2007 Április 29 óta a Radnóti deszkáin. Hogy mennyire a hatása alá lehet kerülni, arról legyen elég annyi, mit Börcsök Enikő mondott egy a darabbal kapcsolatos interjúban: "A próbák kezdete óta rendszeresen lottózunk. Mivel öten dolgoztunk a produkcióban mindenki mondott egy-egy számot, és azóta minden héten feladunk egy szelvényt. Amíg a darab műsoron lesz, addig megjátsszuk a születési éveinket - ahogy a Prah szereplői is."
A darabot színre vitte többek között a pécsi Harmadik Színház és a kecskeméti Katona József Színház is.
|
|
 |
| | | | | Mary Poopins és a madarak | | szerző: Várnagy Emma |
Azt hiszem egy musical megteszi mint zene...És nem, nem a Cabaret klasszikus Money, money, money-éről lesz szó, minthogy a kapzsik általában pénzt akarnak, hanem egy sokkal tanítóbb jellegű dalról és körítéséről írok.
A dalt Mary Poppins énekli, azaz Julie Andrews altatóként a (mily meglepő) Mary Poppins c. 1964-es filmben. Tanító jelleg alatt pedig a Csudálatos Mary bűbájos hangját értem amivel „jóra” tanítja a gyerekeket, valóságot varázsol egy tudják-olyan-izé-gömb-aminek-nincs-neve-de-ha-megrázzuk-hópelyhecskék-kezdenek-szállni-benne-de-Mary-kezében-azok-röpködő-galambok-lesznek...ből. Tehát Mary Poppins egy öreg hölgyről énekel, aki a madarakat eteti a Szent Pál Székesegyház lépcsőjén és azt mondja „Feed the birds, tuppence a bag”.
A szöveg meglehetősen egyszerű, a zenétől meg ne várjunk semmi 21. századi alternatív rockos stílust, Julie Andrewsnak jó hangja van, a zene meg kellően drámai, de kellemes, hiszen gyerekmese. A dal antikapzsi része a „csak két penny” (magyarul: ’aggyámá’ két koszos fillért, há’ má’ ezt is sajnálod?!) és ami az altatókban különösen aljas a hipnotikus állapot, amikor a szakértők szerint úgy lehet az agyat manipulálni, mint a gyurmát formázni, tehát „szegény” gyerekek teljesen beállnak a madaras asszonyra... Ez csak abban a helyzetben szívás, ha az apjuk történetesen pont azon a kedd délutánon viszi el őket a Bankba, mikor Mary Poppins szabadnapos és történetesen pont előtte aludtak el erre a dalra a gyerekek és a Bank történetesen pont a székesegyház mellett van. (És Michaelnak történetesen pont két pennyje lapul a zsebében...)
Útközben a kisfiú madáreledelt akar venni, de az apja nem engedi „marhaságokra pazarolni a pénzét”. A bankban a kapzsi bankfőnök számlát akar nyitni Mr. Banks fiacskája megtakarított pénzének és felettébb meglepődik mikor Michael gorombán közli vele, hogy madáreledelt akar vásárolni... A kapzsiság tüneteit kissé felfújva mutatják be: a gyerekek „adja vissza a pénzemet” felkiáltására kisebb bankcsőd jön létre, mert mindenki hirtelen akarja megszüntetni a számláját... Végül persze nem lesz madáreledel és a gyerekek elmenekülnek a Bankból, de tulajdonképpen a Csudálatos Mary már a film elején generált apró konfliktussal megvillantja a film végén esedékes családi összeborulást és megvilágosodást, miszerint a pénz nem minden, és a szeretet sokkal fontosabb, és Mary így a megforduló széllel mehet is, mint aki jól végezte dolgát.
|
|
 |
| | | | | Vagyóczky Károly | | szerző: Plecskó Edina |
Gróf Széchenyi István, Hunyadi Mátyás és Deák Ferenc nem csak történelmünk jeles képviselői, arcképükkel a mai ember mindennapjainak is szükséges résztvevői az őket az egyes bankókra műalkotásként megálmodó Vagyóczky Károly grafikus nyomán.
Az 1941-ben Budapesten született bélyegtervező nyomdászcsaládból származik. 1966-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol a  Sokszorosító Grafika Tanszék növendéke volt. 1967-ben nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat, 1978-tól pedig a Pénzjegynyomda Művészeti Osztályának vezetőjévé vált. A főleg sokszorosítógrafikával és alkalmazott grafikával foglalkozó művész nevéhez számos bankjegy megtervezése kötődik. Első, mindenki által ismert munkája az 1983-ban forgalomba került Bartók Béla portréjával díszített zöld 1000 forintos. Később teljes bankjegysort tervezett, a még ma is használatos 200-as, 500-as, 1000-es, 2000-es, 5000-es, 10000-es és 20000-es forintosok formájában, ahogyan a magyar pénzek között mindmáig egyedüli módon kiadott 2000 forintos emlékbankjegy is az ő nevéhez fűződik.
 A számos díjat – köztük a III. és IV. Grafikai Biennálé első és negyedik helyét, MABEOSZ-díjakat vagy a Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetést – és megannyi bélyegtervet a magáénak tudható Vagyóczky bankjegytervezői munkásságát bemutatandó könyv is született Vagyóczky Károly delineavit et sculpsit (azaz rajzolta és metszette) címmel. A történészek, művészettörténészek, újságírók, nyomdai szakemberek szerkesztette albumban interjúkból válogatott gyűjtemények és szakmai cikkek sora igyekszik feltárni előttünk a grafikusművész munkásságát, továbbá az ismert bankjegyképeken kívül a meg nem valósult tervekből is találhatunk egy válogatást, például egy Szent László-fejet. Remélhetőleg a könyv nem utolsó gyűjteményes bemutatása e nagy volumenű művésznek, akinek a munkáit mindennap kézbe vesszük anélkül, hogy eszünkbe jutna ki tervezte azokat, illetve hogy arra gondolnánk, nem csak technikai bravúrhoz, de egyúttal műalkotásokhoz is szerencsénk van.
|
|
 |
|
