Heti téma: a vakság 


* A szerelem vak * Dickens 3D-ben * Érdi Tamás - zongoravirtuóz más szemmel * Láthatatlan kiállítás * Vakíts, ha mersz, ha bírsz, ha tudsz * Vakmerengő *

 
       A szerelem vak
szerző: Szántó Sz. Erika
Boris Vian egyik legmulattatóbb, legpikírtebb novellájából egyértelműen kiderül, hogy a szerelem nemcsak, hogy vak, de leginkább kéjes ködbe is burkolózik.

cartaphilus2007-ben a Cartaphilus vette kezelésbe az eddigi magyar „Vian örökséget”, melynek köszönhetően a kiadó a magyarul már korábban is megjelent Vian-regényeket nem afféle "változatlan utánnyomás" formájában kínálja az olvasóknak, hanem újra szerkesztett, esetenként újra fordított változatban is tálalja. A sorozat 2007 őszén egyidejűleg kiadott két "első" kötete (a Szívtépő és a Piros fű) után 2008-ban a Venyigeszú és a plankton című regényt, majd A szerelem vak című történetet is tartalmazó Blues egy fekete macskáért című novellagyűjteményt jelentette meg. (2009-ben pedig a Pekingi ősz és egy újabb novelláskötet, A kék liba gyarapította a még korántsem teljes listát.)

A szerelem vak című novella először 1949 szeptemberében, a Paris-Tabou című folyóirat első számában jelent meg. A történet szerint az átláthatatlan köd augusztus ötödikén, reggel nyolc órakor ereszkedik le a városra. Orvert Latuile részeg ittasan kel ki ágyából mintegy háromszáz órányi alvás után, így indul neki a városnak. Mivel a köd fullasztó és egyébként is belepi az egész környéket, pőrén teszi meg az utat. Tény, hogy afrobasziákus permet van a levegőben, minek következtében Latuilet először a kövér és roskatag házmesterné, majd a szintén nem szépségéről hírhedt pékné találja meg. Hősünk gruppenekkel kikövezett úja során, a csinos felszolgálólányt kezdi keresni, de a sor hosszú, mintegy hatvan férfi tülekedik... A köd lassan oszlani kezd, így a város lakói -megtartani kívánva pillanatnyi boldogságukat és a felszolgálólány kedvességét- hosszas tanácskozás után, egyszerre szúrják ki szemüket.

Ahogy szinte minden Vian művet átsző az erotika, így ezt az ókori Róma bujaságát felelevenítő történetét is. A szabad szerelem ebben az esetben azonban leginkább mulattató formában jelenik meg (nem a Vernon Sullivan-féle sötét bujálkodásban). A történet iróniája, hogy az idillikus bujaság világában a főhős már nevéből eredően sem lehet szerencsés (la tuile=pech), bár talán az egyetlen, aki gondolkozni és felháborodni kíván a történteken. Ahogy a házmesternét („nem vagyunk mi állatok”) úgy a péknét is kiosztja („A kutyafáját! Csak megválogatom, hogy kivel akarom”), bár a Modern Idők szerelmének már ő sem tud ellenállni.









 
       Dickens 3D-ben
szerző: Tóth Tamara
Jogosan felmerülő kérdés, hogyan kapcsolódik egymáshoz a vakság és a Karácsonyi ének legújabb feldolgozása? A válasszal nem is késlekedünk: a több mint másfél évszázada töretlen sikerű mű főhőse, Ebenezer Scrooge is vak. Persze nem fizikailag és nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. A mogorva öregember nem lát semmi mást, csak az egyre gyarapodó vagyonát, és vak mindenre, ami az élet igazán emberi oldala, így a karácsonyt is felesleges időpazarlásnak tartja.

Scrooge �s Marley  
Kiskoromban nagyon szerettem a Miki egér – Dagobert bácsi féle feldolgozást, majd az Isten pénze musical változatot, végül a regény is a kezembe került. Ezeket össze sem lehet hasonlítani a legfrissebb, animált Jim Carrey főszereplésével készült filmmel. A regény 3D-s adaptációja kétségkívül IMAX moziban a legnagyobb élmény, és elsősorban akkor, ha nem tudjuk, hogy az alkotó – Robert Zemeckis – mögött milyen korábbi munkák sorakoznak. (Roger nyúl a pácban, Vissza a jövőbe, Forrest Gump…) A látványvilág annyira előtérbe került a Karácsonyi énekben, hogy a jellemfejlődés és az érzelmek valódi ábrázolása háttérbe szorult. Ezt még úgy-ahogy elviseljük, hiszen időről időre szinte valódi időutazást teszünk a 19. századi London felett, szédülésig beleélve magunkat Scrooge és az aktuális szellem kalandjaiba.



Viszont fel kell rónunk a rendező/forgatókönyvíró/producer úrnak, hogy a főszereplő és a jelen karácsony szellemének karakterén kívül mindenki mást elhanyagolt. Colin Firth animációs figurája inkább karikatúra-szerű, olyan, mint egy agyagbábu, az elmúlt karácsonyt megoldották egy gyertyafejű, fehér lepelbe burkolózott, idegesítően susogó szellemmel, a jövő karácsonyának szelleme pedig maga a kaszás, gyilkos tekintetű lovaival. Igen, nem szabad szó nélkül hagyni a horror elemeket sem, amelyek alkalmazása eltúlzott és sokszor szükségtelen, bár nem kizárt, hogy a csontvázzá aszalódó hullától és a zombi lényektől én sokkal jobban megijedtem, mint a teremben ülő, edzett 10 éven aluliak.
A jelen karácsonyának szelleme  
Ha valaki a bemutató környékén, novemberben látta a filmet, akkor karácsonyra valószínűleg pont elfelejti, ha pedig a mostanában, akkor meghozza számára a felületes karácsonyi hangulatot. Igen, pont annyira érint meg bennünket a film, hogy vaknak tettessük magunkat, ha szembetalálkozunk egy kéregető hajléktalannal.



 
       Érdi Tamás - zongoravirtuóz más szemmel
szerző: Plecskó Edina
Mi, magyarok az élet számos területén büszkélkedhetünk olyan nagyságokkal, kiknek köszönhetően nemzetünk hírneve a külföldiek körében is igazán fényesen ragyog. Így van ez a művészetek, azon belül a kiváló zongoristák tekintetében is, közülük most egy igazán különleges előadóművésszel, a lelki szemeivel a zene mélységeibe látni tudó Érdi Tamással ismerkedhetünk meg.

Érdi Tamás egy hibás inkubátor kezelés következtében vesztette el a látását, ám a zene iránti alázata és mindent elsöprő akaratereje – természetesen zseniális tehetségével kiegészülve – a legnagyobb művészek közé emelték őt. Tanárai, Becht Erika és Kollár Zsuzsa egy speciális módszerrel „láthatóvá” tették számára mindazt, ami a kottában található, így 15 évesen már első sikerét arathatta a Tavaszi Fesztiválon Vásáry Tamás vezényletével Mozart: A-dúr zongoraversenyével. 17 évesen már Moszkvában ért el első helyezést a Louis Braille Nemzetközi Zongoraversenyen, majd felvételt nyert a Bécsi Zeneakadémiára, ahol Joó Imola tanítványa lett. 2002-ben a Torontói Royal Conservatórium ösztöndíjasaként megszerezte művészdiplomáját Leon Fleisher tanítványaként. Torontói tanulóévei alatt játszott a Torontói Szimfonikusokkal, az Izlandi Szimfonikusokkal fellépett a Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben. Játszott Amerika, Kanada és Európa számos nagyvárosában. Legutóbb Londonban a Barbican Központban, Vásáry Tamással Mozart kétzongorás versenyművét adta elő.

Zenei termékenységét és sikereit jelzi számos, igen széles körben elismerést kivívott hanganyaga: a 2000-ben, Kanadában másodkiadásban megjelent két Mozart zenekari CD-je, a 2003-ban napvilágot látott és komolyzene-kategóriában Gundel díjjal jutalmazott Schubert szólólemeze, valamint 2004-es Chopin CD-je. 2005 februárjában, a Művészetek Palotájában nagy sikert aratott koncertje a Palota első komolyzenei lemezeként DVD-n is megjelent, 2006-ban pedig Bartók és Liszt legkedvesebb műveivel jelentkezett új szólólemezén. Magyarországon szinte minden Szimfonikus zenekarral játszott már, 2007-ben Kocsis Zoltán felkérésére Pécsett a Pannon Filharmonikusokkal Chopin zongoraversenyt, Budapesten a Nemzeti Filharmonikusokkal Mozart d-moll zongoraversenyét játszotta. 2008-ban megkapta a 30 év alatti tehetséges fiataloknak járó Junior Prima díjat, ami hazánkban az egyik legnagyobb elismerésnek számít. 2008 decemberében a New Yorki ENSZ Palotában ő adott koncertet a Fogyatékosok Nemzetközi Világnapján, mindeddig 23 országban koncertezett már.
Honlapján (http://erditamas.hu) is olvasható repertoárja kitűnően tanúskodik zenei nagyságáról, ahogyan az ide feljegyzett idézetek is hűen tükrözik valódi előadóművészi voltát:

„Tamás Chopint játszott felejthetetlenül – én meg csodáltam őt, aki önkörén belül legyőzhetetlen. Király ő, ha játszik csodás birodalmában.”   – SÜTŐ ANDRÁS, író; Marosvásárhely, 1996. április 27.

„Véleményünk szerint nemcsak rendkívüli tehetséggel megáldott virtuóz, de mindenekelőtt hallatlanul érzékeny művész, aki képes teljesen hibátlanul és elmélyülten megérezni bármely kort és stílusirányzatot képviselő zeneszerző intencióit. Előadói stílusa rászolgált a legmesszebbmenőbb elismerésre, különösen annak ismeretében, hogy az ismert zongoraművészek többsége olyan mechanikus stílust követ, aminek nem sok köze van az igazi művészethez.”
Mély meggyőződésem, hogy Érdi Tamás rászolgált a zongoraművészek világ-élvonalában elfoglalt tartós helyére.”   – Antoni Grudziński, zenetudós, a Fryderyk Chopin Társaság elnöke

„Én csak írni tudok, de Tamás ujjaival az Isten üzen” – Szabó Magda





       Láthatatlan kiállítás
szerző:
Szántó Sz. Erika


Belépve a „vaksötétségbe”-melybe már a lámpa fénye is szégyenlősen belehalványul- leginkább erdei patakocska csordogál, arrébb pedig egy vadászház is felbukkan, tele a mindennapi élet jeleivel dézsával, megnyúzott állatbőrökkel, trófeákkal. Semmit sem látni: csak érzékelni, hallgatni, tapintani, ismerkedni lehet az élettel.

A kezdeti félelem hamar alábbhagy, vezetőnk, István ugyanis minden rezdülésünket figyeli. Ennek köszönhetően pedig leginkább delejes nyugalommal tapogatjuk végig a kiállítás helyszíneit, ott van mellettünk az zöldségesnél, az antik könyvárusnál, a zajokkal teli utcán, miközben rengeteget mesél: saját élményeiről, a vakok hozzáállásáról, a világ hozzáállásáról. Különleges interaktív utazás ez egy láthatatlan világba, mely kérdés után is, (miképpen el tudnánk-e képzelni ezek után vakon az életet) mi még sokáig fekszünk hanyatt a sötétben, és fényes peremű, sötét foltok kavarognak a szemünk előtt.

Személyzet: 10
Fogadtatás: 10
Légkör: 10
Kínálat: 8
Mosdó: 7
Közérzet, összbenyomás: 10
Összesen: 60/55  A félelem sötét árnyéka is eltűnt



szerző:
Tóth Tamara


A Népligetet borító  hótengerből hirtelen a teljes sötétségbe jutottunk. A kezdeti bizonytalanság és egymásnak ütközések után (siker)élmények sokasága ért minket. Felismertem a zöldségeket, a vadászház berendezési tárgyait, sőt még a korinthoszi oszlopfőt is. Na igen, az „utcán” nagyon elveszettnek éreztük magunkat, és nem bántuk, hogy végre bent vagyunk a „házban”. A kiállítás előtt arra számítottam, hogy minden nagyon komolyan fog zajlani, nem gondoltam volna, hogy ennyire vidám és közvetlen utunk lesz. Köszi Pisti a segítő kezet!
 
Személyzet: 10
Fogadtatás: 9
Légkör: 9
Kínálat: 8
Mosdó: 7
Közérzet, összbenyomás: 10
Összesen: 60/53





 
       Vakíts, ha mersz, ha bírsz, ha tudsz
szerző: Simon Borbála
Az évtized fordulóján a magyar metál bandák közül köszöntünk egyet. Azt amelyik mellől olybá tűnik lemorzsolódott a Strong Deformity és a FreshFabrik is. Figyelem! Szókimondó szövegek. Vakítóan hangos. Nem más ez, mint (a) Blind Myself.

A matekmetálos urak (jelenleg Tóth Gergő (ének), Horváth István (gitár/ének), Jankai Valentin (dob), Peter Bodnár Péter (basszusgitár), Édes Gergely (szólógitár)) tíz éve színesítik kiadványaikkal a hazai metál palettát. 1999-ben jelent meg ugyanis első Heaven’t nagylemezük. (Ezt két EP a Blind yourself és a Horrified by sun előzte meg. Az együttest magát pedig 1995-ben alapították)  Ezt a sorban még négy nagylemez követte, a Product Of Our Imagination, a Worst-Case Scenario, az Ancient Scream Therapy és a legutóbbi, 2009-es
Budapest, 7 fok, eső. Ez utóbbival mondhatni átcsúsztak olyan újkeletű kategoriákba mint absztraktmetál vagy épp bölcsészmetál. 


(Blind Myself – Káin) 

Káin, öcséd vére felkiált hozzám a Földrõl légy tehát átkozott a Földön,  
amely megnyitotta száját, hogy beigya testvéred vérét, amelyet kezeddel ontottál ki. Ha mûveled a földet nem ad neked termést, hontalan és bújdosó leszel a Földön.  
 
Kain  
Next level of spiritual life  
Getting better in the soulless wall  
Have you ever... basic of true yourself  
Right for your hold, for your earth  
Fired  
 
De magunk is alkothatunk és rájuk húzhatunk újabb jelzőket. Így most épp még a zenebuddhizmus jegyében aggassuk rájuk a buddhametál jelzőt is. Merthogy a Blind Myself zenéje és szövege nem áll távolabb ettől a „vallástól”, mint a ló a kantárjától. A wikipédia meghatározása szerint a buddhizmus: A létezés folyamatait racionalitással vizsgálja, és megpróbálja feltárni a folyamatok közötti oksági kapcsolatokat. Eltekint az olyan örök szubsztanciák feltételezésétől, mint isten, lélek, anyag, ezzel együtt metafizikus szemléletű rendszer, karmikus következményekről és megváltásról beszél, elismeri a múlandó túlvilági lények létezését a mennyekben és az alvilágban. Nos elég csak figyelmesen elolvasnunk az angol szövegeket. (Illetve még ennyi agytornára sem kell késztetnünk magunkat, mert a külföldi sikerek ellenére, az ottani piac és a hazai piac lehetőségeit mérlegelve már magyar nyelven íródott az utolsó album, amelyben Pálinkás Tamás az Isten Háta Mögött (IHM) énekes/gitárosának keze is benne van.



 (Blind Myself – Pomogácsok)  

A váltás okáról és a hazai lehetőségekről nemrégiben eképpen nyilatkozott az együttes énekese a mymusicnak: „Jó lenne, ha az izgalmas új bandákra is kíváncsiak lennének az emberek….Van elég profi zenészünk, a közönség hiányzik. Nagyon sok felületes fogyasztó van.” http://www.mymusic.hu/20091028_blind_myself
A pszeudo közönsége azonban ne legyen felszínes fogyasztó. Nyissa ki a fülét bátran mindenre és hagyja magát elvakítani.



 (Blind Myself – Lost in Time Téglás Zolival az Ignite énekesével, akikkel turnéztak is)  

szómagyarázat: matekmetál (matematikai számsorozatokkal leírható ritmusképletekben tomboló zenéjét) 
 
 



 
       Vakmerengő
szerző: Kinga
Az utóbbi hetekben-hónapokban számtalan aspektusában felbukkant a vakság körülöttem. Emiatt kicsit elmerengtem... távolba révedő tekintettel, tulajdonképpen semmit sem látva, a gondolatokat láttatva.

A láthatatlanság csoda, mely csak a mesékben fordul elő. Viszont ha valakinek minden és mindenki láthatatlan, akkor azt tragédiának mondjuk, pedig sokkal fejlettebb intuíciós, hallási valamint tapintási ingereket ad ez az állapot. Igen-igen,  kvázi kényszerből, ez is egy az agynak rengeteg fantasztikumából, ami nem más, mint kompenzáció. Az általános iskolában a gyerekeknek erre azt felelik, nem mehet mindenkinek minden maximálisan jól! A fejlettebb látáson kívüli érzékelés dimenziója, egy egészen más világ, melyben mi látók tulajdonképpen vakok vagyunk. Nézünk, de nem látunk semmit jóformán. Itt teszem fel a kérdést, miért mondjuk akkor, hogy a vakok világtalanok? Azért, mert nem ismerjük azt a világot, melyben ők otthonosan mozognak, amit ők érzékelnek?  Ha a vakok alakítanák ki társadalmi szerkezetünket, valószínűleg mi is elveszetten kódorognánk a zebránál, várva, hogy valaki majd átsegít. Ekkor természetesen nem a josé-saramago-i vakság társadalmi struktúrájára gondolok, hiszen ott valaha látókból vett pálfordulatról van szó.

Másrészt a vakság bizalom. Úgy értem, ha megfigyeljük láthatjuk is, nyelvünkben teljesen így van beépülve. Valamire vakon igent mondani, valamit vakon megkóstolni, vagy valakire vakon rábízni magunkat mind-mind valamilyen mértékig bizalmi kérdéseket vet fel. Hol saját érzékszerveinkbe, hol pedig a környezetünkbe vetett bizalmat. Hátra mersz dőlni, hogyha itt vagyok mögötted, s azt mondom: megfoglak ne félj!?

Mióta olvastam José Saramago-tól a Vakság-ot, tudtam, hogy erről szólni kéne. Aztán láttam a "Szemünk fénye" c dokumentumfilmet, s csodáltam nyelvhasználatát a vakoknak... ugyanis tele volt látásra utaló szavakkal. Apropó nyelv, vajon a szemtelenségnek van köze a vaksághoz? Na és a szemlátomás, vagy a szemellenzős kifejezésekhez? A hitében/eszméiben vak fanatikus szemtelen?