címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Gyilkosság, zene, avagy milyen dallamra illik ölni
szerző: Baranyai Richárd

Kattanás... Pisztoly dörrenés... Eldőlő test... Távolodó léptek zaja... Közben halkan szól a zene... Golyózápor... Kiabálás... Hullák halomban... Üvöltő rap... Vízfelszín... Kiemelkedő uszony... Véres foltok a tengerben... Két hang váltja egymást a zongorán...

Vajon mi az, amitől egy zene jó aláfestése lesz egy filmnek, egy képernyőn feltűnő gyilkosságnak?

Nem csupán a zene stílusa. Nem lehet egyértelműen meghatározni egyik vagy másik zenei stílust, mint a gyilkosságok hangjait. Kell hozzá a film hangulata is, a történet és a cselekmény ritmusa, ha a zene ezekkel összhangban van, akkor már minden rendben.


Egy jó soundtrack attól lesz hatásos, hogy kiegészíti, esetleg fölnagyítja a film képi élményének hatását. A Keresztapa zenéje nagyon jó példa erre. A hangsor végleg összefonódott a tradicionális, fekete maffia-sztorikkal, a kiszámított, hideg gyilkossággal.

A pörgős akciófilmek zenéje ugyanígy viselkedhet. A Mátrix hangjai, mikor beindul a Neo féle húsdaráló, vagy Trinity gyilkolja a „hálózat-zsarukat”.

Azért az igazi „gyilkos” hangulat mégis csak akkor érezhető, amikor egy-két ember hal meg a filmben, és a cselekmény szálai ezek körül a halálesetek körül forognak. Akkor amikor egy, a képeken megjelenő haláleset fontos érzelmi töltést hordoz a történet szempontjából.

Az ilyenkor hallható zene általában nagyon magas és/vagy nagyon mély hangokból építkezik, mert ezek segítségével lehet könnyebben kifejezni a szélsőséges érzéseket, amit egy haláleset kiválthat. Általában a zene sebessége is lassabb, lehetőséget adva ezzel a mélyebb beleélésbe és nem eltávolítva a nézőt a gyors ütemekkel.

A zene a gyilkosságok előtt élesedni, fölpörögni látszik, hisz közeledünk a csúcsponthoz, de a halál után lassan elül ez a feszültség. Ám gyakran maradnak a pattanásig feszült idegek, amihez az kell, hogy a zene ne hagyjon menekülőutat a nyugalom felé. Ilyenkor élesen egyik pillanatról a másikra is vége szakadhat a hanghullámoknak, vagy fura módon a csúcspont, a halál után, még jobban felpöröghet a zene. Az ilyen hangulati trükkökhöz kell, hogy a zeneszerző Isteni tehetséggel, vagy teljességgel elszállt, külön világban létező komponálási képességekkel rendelkezzen.

Nézzünk és hallgassunk tehát egyszerre, éljük át a borzongató, esetleg elgondolkodtató élményeket, és ne felejtsük, a kép és a zene együttesen képes kiváltani azt a hatást, amely segít megérteni a filmet, ha az komoly, vagy szórakozást nyújtani, ha ez a mű célja.



ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó