Nyirkos, ködös téli estén csengetünk be a Vígszínház melletti Baker street 221/B-be. Mikor Sherlock Holmes felől érdeklődünk, a fogadósnő egykedvűen az emelet felé biccent. Felmegyünk, de úgy tűnik elkéstünk, hiszen a detektív helyett, csak a nemrég szívott pipáját látjuk füstölögni egy mívesen kimunkált asztalon...

Valahogy így képzelném el a Sherlock Holmes pub hangulatát. Egész pontosan: így képzelném, ha nem tudnám milyen. Mikor először jártam ott, nem tűnt fel semmi, ami a világhírű detektívre emlékeztetett volna. Másodszor már alaposabb voltam, találtam is egy nagyító formájú órát, valamint egy baker street-i csendéletet az emeleten. De se Bíborvörös dolgozószoba, se Sátán kutyája, nemhogy Eltűnt menyasszony...A forralt bor viszont tagadhatatlanul elsőosztályú, és a rádióból szóló boogie woogie is kellemes, igaz az égvilágon semmi, de semmi nem emlékeztet Sherlock Holmesra és a 19. századra.

Személyzet: 7 – unott, de korrekt hölgy
Fogadtatás: 7 – nem ugrottak a nyakunkba, de nem is vártuk
Légkör: 8
Kínálat: 5- csak forralt bort ittam, itallapot pedig egyszer sem láttam
Mosdó: 3
Összbenyomás: 6- jó társasággal menjünk
Összesen: 60/36

Kész detektív szellemiség kell, hogy igazán bele tudjunk szeretni „a Sherlock-ba”. Egyrészt nem egyszerű megtalálni a helyet, főleg mióta (hozzá kell tegyem, évek óta) egy építkezés állványzata takarja a bejáratot. Aki szemfüles felfedezheti a vendégeknek kikészített játékokat a földszinti ablakban, vagy az emeleten a teljes falat betakaró festés részleteit, a plakátokat a lépcső mellett. Így van ez az itallappal is, melyet, mint visszatérő látogató, volt már alkalmam látni. Egész egyszerűen kutatni kell! Szerencsére a pincér jön magától is, bár igazán jó detektívnek kell lennünk ahhoz, hogy egyszerre 3 szónál többet csaljunk ki belőle.

Másrészt kellemesen el lehet itt időzni, van búzasör is az ínyencek kedvéért, s még akkor sem rongyolódunk le, ha esetleg több, mint egy pohárral fogyasztunk a jó beszélgetés lendületében. Nem mondom, azért a helyre ráférne egy alapos felújítás: ütött-kopott asztalok, székek. Talán ezért van oly régóta beállványozva? Rejtély...

Személyzet: 6 – kicsit akadozó a kiszolgálás
Fogadtatás:6
Légkör:8 – sejtelmes csörömpölés is volt mielőtt megkaptuk a forralt bort. =) Bár a „pipafüst” elmaradt – szerencsére
Kínálat:7 – nem minden kiskocsmában van búzasör!
Mosdó:3 – még szerencse, hogy nem lakom messze
Összbenyomás:7 -korrekt a maga kategóriájában
Összesen:60/37

Intézménykritikánk helyszínéül a fent említett pub szolgált, de hamar rájöttem, hogy Sherlock helyett inkább a 20. századi ballonkabátos, szivarozó kollégájáról elnevezett egységet kellett volna választanunk. Véleményem szerint – amit kedves szerkesztő társaim jelen esetben nem osztottak – egy jó hely arról ismerszik meg, hogy nem, vagy csak nehezen lehet helyet találni. Nos, a Sherlock Pub esetében ez nincs így, hiszen érkezésünkkor szinte visszhangzott az ürességtől. Januári fagyból dideregve érkeztünk a kocsmába, ahol az egyértelmű forralt bor mellett voksoltunk. A kihozott nedű valószínűleg csak mikrót látott, de nagyobb a baj az volt vele, hogy nem lehetett elég gyorsan meginni ahhoz, hogy ne hűljön ki teljesen.

A földszinten hideg van és kicsi a hely, fent alacsony a belmagasság, és nyomasztó a túl sötét dekoráció. Hangulatfokozásként lehet társasozni, de jobban örültem volna, ha a ragacsos asztalt inkább letörlik.

Személyzet: 5 – egy személyből állt, de még az is sok volt
Fogadtatás: 5 – vége a nyugis estének, dolgozni kell
Légkör: 6 – hiányzott
Kínálat: 5 – sehol semmi infó
Mosdó: 3 – kicsi és csúf szegény
Összbenyomás: 6 – remélem, egyszer kihasználják a lehetőségeket
Összesen: 60/29

A jelen írásban górcső alá vett pubot inspirálandó, Sir Arthur Conan Doyle nyomozójának alakja szolgált alapul a helyiség kialakításánál. A detektívregényeket kedvelők számára igazi csemege lehet(ne) a Sherlockba való betérés, de maradjunk inkább a feltételes módnál. Mert a szórakozóhely neve alapján sokkal többre is hivatott lehetne – ezzel ellentétben nem teljesíti az autentikusság kitételét sem. A falakon lévő illusztrációk emlékeztetnek ugyan Holmes-ra és kis londoni hangulatot kölcsönöznek, ám ezen felül nem jegyezhetünk fel több jó pontot. Miként a hely – az általam elvárttól messze alulteljesítő – zenei világának meglepően modern(!) és vegyes volta mellett, az egyéb berendezések sem bizonyulnak a leghitelesebb választásnak. Annyi bizonyos, kész detektívnek kell lennünk az eléggé halvány megvilágítású helyen, hogy a homályban tájékozódjunk. Viszont ha egyszerű nyugodt beszélgetésre, vagy jó forralt borozásra vágyik az ember, a délutánok kitűnő alkalmat nyújtanak a Sherlockban ennek megvalósítására, ahol az egyszemélyes felszolgáló-egység kisebb várakozás után teljesíti rendelésünket.

Személyzet: 5 – a pincérnő szemében közöny, kiábrándultság
Fogadtatás: 6 – semmi felhajtás
Légkör: 6 – meglepően nyugodt
Kínálat: 5 – nem túl gazdag, bár ez betudható a hiányos tájékoztatásnak is
Mosdó: 3 – használata talán visszavet minket a túlzott mértékű italfogyasztástól
Összbenyomás: 5 – jobb alapötlet, mint kivitelezés
Összesen: 60/30