Rock and roll??? Hol van az már? Illetve miért nincs? Vagy van? Csak másképp? Nézzük csak: 1940-es 50-es évek, Amerika. Van már R&B, van Rockabilly, mi tartaná vissza a zenészeket, hogy keverjék ezeket és létrehozzák a Rock & Roll-t? Semmi, így hát megszületik Chuck Berry, Little Richard és Elvis zenéje.

Oké, akkor még nem így hívták, vagyis akkor még csak az R&B egyik ágának tekintették, feltéve, hogy fekete volt az előadó, ha nem, akkor western swing, vagy rockabilly oldalhajtásnak nézték.

1953-ban végre meg is keresztelték, egy Alan Freed nevű DJ lett a keresztapa, és innentől külön műfajként kezelték.

Sokan rázták már rá az Újföldön, tehát ideje volt, hogy elinduljon másfelé is. Így szépen lassan átúszott az óceánon, elért Európába. Annak is a nyugati felébe, mert hozzánk kicsit később, kicsit torzultan jutott el. Torzultan főként azért is, mert bárhogy igyekeztek, azért az Amerikában megszokott kellékeit (hot-rod, gengszter feeling) az itthoni keretekbe mégiscsak nehéz volt bepréselni.

De végre színre léphetett a Hungária, és Komár Laci!!!

Álljunk csak meg egy percre!

Eddig olyan zenészekről beszéltünk, mint Elvis, most pedig Komár Lacinál tartunk? Nem emlékeztet ez valamire? (Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább magyar...) Bár el kell ismerni, nem is voltak felénk olyan körülmények, hogy kinőhesse magát akkora legendává, mint amerikai társa. Azért elég jól ismerték és szerették, valamint ismerik és szeretik a mai napig.

Persze a rock & roll nem állt meg, ha már bekerült hozzánk, szépen országhódító hadjáratba kezdett, és sikerrel járt, gondoljunk csak a Hungária sikereire és arra, hogy valóban nagy zenei ikonná váltak egyes képviselői a stílusnak. Láthatjuk is őket amint zenészeket válogatnak különböző műsorokban, és évente egyszer-kétszer tömött stadionos koncertet adnak.

Én mégis azt gondolnám, hogy érdemesebb a kis klubokra figyelni és a kisebb zenekarokra akik főként azért csinálják a zenét, mert élvezik, és ha ebből próbálnának megélni, nos, fölkopna az álluk. Valahogy több szenvedélyt érzek bennük. Velük a mai napig dübörög a Rock & Roll, bár a Hungária kevesebbszer lép föl, és a „mondd kis kócos...”-t is ritkábban halljuk, azért nem kell csüggedni, van nekünk Sárga taxi-nk, Roll’ Skate Boogie-nk, Caddilac-ünk, és évente megrendezett agárdi Lakeside Rock’n Roll Weekendünk, a stílus minden kellékével (amik mára már beszivárogtak hozzánk az igazán odaadó rajongóknak köszönhetően), waxolt hajjal, hot-rodokkal, tetovált lányokkal.

Meg persze van kicsit hasonló, de kicsit más rockabilly-nk a Mistery Ganggel, a Whizz Banggel és még sok más „pörgős” arccal.

Tessék tehát belőni a sérót, lábat rázni, ronggyá nyűni a fekete lakkcipőt, jól érezni magatokat, meg egymást, szóljon a rock & roll!!! Wáááááúúúúúú!!!