 szerző:
Plecskó Edina
|
Fegyházba vonulni, önként? Igen, mi több vidáman, ha az idén tizedik évfordulóját ünneplő, nevét a börtönszigettől kölcsönző Alcatraz zeneklubról és étteremről van szó.
Az illúziókeltés pedig tökéletes: legyen szó akár a frissen érkezett vendégek kiszolgálásáról, akik et „rabosított" pincérek kalauzolnak, vagy az ötletesen kivitelezett cellákról, amelyek között még a börtönigazgató, vagy a leghírhedtebb chicagói gengszter, Al Capone zárkájába is bepillanthatunk. További hatáskeltésként pedig a rabokat kiszolgálandó fodrász és fogorvosi székek állnak rendelkezésre, nem beszélve a csapokkal felszerelt és stílusosan zöld csempével kirakott zuhanyzóról, ahol mi is helyet foglaltunk. A feltételek tehát adottak egy stílszerű estéhez, ahol „cellatársainkkal" még az éhezéstől sem kell tartanunk: széles kínálattal bíró étlap és koktélok garmadája csábít fogyasztásra, a mind kellemesebb hangulat megfűszerezésében pedig a gyakori élőzenét játszó együttesek fellépése járul hozzá. Természetesen autentikussá téve a dolgot, a DJ-t órákra egy rácsos ketrecbe zárva.
Személyzet: 9 – segítőkész, udvarias
Fogadtatás: 7 – ha túl korán érkezel, ebből nem sok jut
Légkör: 10 – minden adott a jó hangulathoz
Kínálat: 8 – az ételekre és alkoholos italokra vágyók előnyben
Mosdó: 10 – ahová betérve tényleg felkerülhet az autentikusság i betűjére a pont
Összbenyomás: 9 – itt tényleg öröm visszatérő börtöntaggá válni
Összesen: 60/53
|
szerző:
Kinga
|
Egy börtön, mely csupán szerdától szombatig van nyitva. Már önmagában ez is  érdekes. Egy neves szórakozóhely miért csak négy napot tart nyitva a héten. Ennyire jól megy neki, hogy ezt is megteheti? Vagy ennyire rosszul megy neki, hogy a színvonal érdekében ezt kénytelen megtenni? Ez utóbbi válaszra enged következtetni az étlap promóciós szövege és tartalma közötti éles kontraszt. Csodálatos Demmers teák helyett filteres közhelyek. Kávéköltemények helyett szokványos kínálat. Egy börtön, ahová inni és mulatni járnak az emberek. A londoni Pubokat idéző precízen végigvitt design jellemzi az Alcatraz-t. A sittes hangulatból már csak a nyomasztó lelkifurdalás, a bűnhődés, az erősebbektől való félelem hiányzik. De ettől szerintem minden vendég zokszó nélkül, könnyedén eltekint. Itt, életemben először jártam úgy, hogy egy helyben leginkább a mosdó ötletes kivitelezése tetszett . Következetes, letisztult, frappáns. A tükör is rácsos, a csapok egyetlen vályú szerű tálba folynak, minden fém és rideg, az egyik fülkéből ("2-es cella") fixált bakancsok nyúlnak ki és ijesztgetik a betérőt. Személyzet: 8
Fogadtatás: 6 - elmaradt
Légkör: 10
Kínálat: 7 - javítható
Mosdó: 10
Összbenyomás: 9
Összesen: 60/ 50
|
szerző:
Tóth Tamara
|
 A kilógó bakancsos lábaktól én is megijedtem, de halk sikolyomat senki sem hallotta a mosdóban, ahol a szokásosnál is több időt töltöttem, hogy az ötletes kialakítást megfigyeljem. Az Alcatraz helyett – Harry Potter rajongó lévén – folyamatosan Azkabant akartam mondani, de mentségemre szóljon, az áthallás nem véletlen, hiszen az írónőnek is a börtönsziget adta az ötletet. Szerencsénkre azonban életerőt elszívó dementorok helyett itt rabruhás pincér fogadott, aki villámgyorsan szolgált ki minket, pedig „cellatársai” nem voltak. A hagymaleves cipóban ízletes és bőséges, a hely egyébként közepes árkategóriával bír, de ha már a koncertet is szeretnénk meghallgatni, akkor belépős, így összességében sokat lehet költeni egy este. De a cserébe kapott szolgáltatás igazából arányban áll vele, így egy szavunk sem lehet. Az Alcatraz tipikusan olyan hely, ahová szívesen visszatérünk majd „beszélőre.
Személyzet: 9 – rabruha és hozzá passzoló fizimiska
Fogadtatás: 7 – először bizonytalan topogás, hogy mi merre
Légkör: 9 – talán csak a hangoló zenekar volt zavaró kicsit
Kínálat: 7 – éhesen kell érkezni
Mosdó: 10 – megijedtem, szóval tökéletes a hatás
Összbenyomás: 9 – menjünk vissza minél előbb!
Összesen: 60/51
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
