Ady, Jókai, József Attila, Illyés Gyula… Nehéz összegyűjtögetni, kik azok a híres magyarok, akik megfordultak, hosszabb-rövidebb időt töltöttek a francia fővárosban, és az élményeiket megörökítették az utókor számára az életművükben. A számtalan zseni párizsi munkássága ugyanakkor külföldön is reprezentálja a magyar kultúra szinte minden szegletét.

A Szajna partján megforduló híres magyarjaink vagy nagy elismeréssel övezve éltek, vagy szinte nyomorogniuk kellett. Munkácsy Mihállyal indult, majd Ady Párizs iránti szerelme úttörőnek bizonyult, és a 20. század elejétől megindult a magyarok zarándoklata a francia fővárosba. A bohém művészvilág gyűjtőtégelye, az avantgárd, a szecesszió és a lázadás csak néhány azok közül a vonzerők közül, amelyek a hazai művészeket végtelenül csábították. Az első világháború valamennyire visszafogta az utazni vágyókat, de ez nem tartott sokáig. Az 1920-as években Illyés Gyula, Kassák Lajos, József Attila, Radnóti és Márai Sándor életében játszott fontos szerepet a város, a 30-as években Faludy is ott tanult, és Bartóknak is örök élmény maradt. Aki megfordult Párizsban, imádattal tért haza, vagy maradt még egy ideig. A költők és írók mellett a képzőművészek is szép számmal képviseltették magukat a kávézók teraszán. Például Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Tihanyi Lajos. A festő Vaszary János és a színházigazgató Vaszary János életében szintén meghatározó volt a város. A felsorolást még nagyon hosszan lehetne folytatni. Általános véleménye volt azonban híres magyarjainknak, hogy azok, akik a hazájukban nem fértek meg egymás mellett, külhonban sokszor egymásra voltak utalva.
 
Híres magyar – vagy inkább csak félig magyar származású – maga a Francia Köztársaság elnöke. Nicolas Paul Stéphane Sarkozy de Nagy-Bocsa valójában párizsi, ott született 1955-ben, és ott is nőtt fel. Hazánkhoz mindössze az apai ág köti, a családjuk a 17. században kapott nemesi oklevelet. A nagyszülők a gazdasági világválságban elvesztették a vagyonukat, fiuk pedig inkább az emigrációt választotta. Nicolas anyai ágon görög zsidó származású.  A francia elnököt semmilyen érzelmi szál nem köti hazánkhoz. Ez az édesapja hibája, aki nem tartotta fontosnak, hogy gyerekei megtanuljanak magyarul, tisztában legyenek származásukkal és a hagyományokkal. Az apa később elhagyta a családot, ami Nicolas életére jelentős befolyással volt. Identitását sokáig nem tudta meghatározni, nem érezte magát franciának, magyarnak meg főleg nem. A későbbi elnök közepesen tanult, évet is kellett ismételni, majd a jogi tanulmányoktól egyenesen ívelt felfelé a karrierje. Csak az a kár, hogy ennyire nem érdekli őt a gyökerei.