címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Félelem és reszketés Las Vegasban – avagy egy gonzóújságíró mindennapjai
szerző: Baranyai Richárd

Uraim! Hölgyeim! Kapcsolják be a biztonsági övet, vegyék föl a tükrös napszemüveget, készítsék kezük ügyébe a denevércsapót... Juttassanak szevezetükbe némi étert... És indulhat a túra Las Vegasba...

Huppanjunk be főhőseink, az újságíró, és hű barátja/orvosa/jogásza mellé a kocsiba, ami épp a sivatag közepén vág keresztül. Az út garantáltan zökkenőmentes, simává teszi az a néhány bőröndnyi drog, amit a csomagtartóban hurcolnak magukkal. Nagyjából az első öt percben kiderül, hogy hőseinknek annyi józan eszük maradt a gyakori droghasználat és a konstans lebegés miatt, mint egy jól képzett gumikacsának, így érdekes túrának nézünk elébe. Első állomás: Mint hotel, ahol hamarosan kezdetét veszi a Mint éves sivatagi versenye. Erről kellene cikkenek születnie. Két józan életű szereplőnk tehát be is költözne sajtós lakosztályába. Hacsak Duke nem nyomott volna be fél órával korábban egy adag acid-et, minek következtben a szőnyeg mintái felkúsznak a lábakon, a recepciós „kisasszony” murénává változik, a bárban hüllők kószálnak. Ez megnehezíti Duke dolgát, ugyanis belecsöppen az állandó és mindentől való rettegés fázisába... (Kis kitérő: ha valaki kíváncsi, milyen lesz majd az igazi 3D filmhatás otthon, akkor a következő jelenet neki való...)

Ééés Ladies aaand Gentleman! Please start your engines!!!

Elkezdődik a verseny, ami mint kiderül arra jó, hogy:
1. Abba kelljen hagyni a pókert
2. Meg kelljen védeni a sörünket a portól
3. Kirúghassuk a hülye fotóst, mert címlapfotót akar csinálni
3. b. És ennek eredményeképp mi maradjunk a sivatag közepén egy korsóval amiben csak sár van, nem sör.

A verseny után természetesen új állás keresése a feladat, de hőseink ezt is természetes (kicsit segítenek csak a drogok...) lazasággal teszik, mint a kaszinó bejáratában való parkolást is... És ez még csak az első 25 perc. Ám nem folytatom tovább, mert a történet regényként olvasva (igen, igen, volt a filmnek egy könyv formájú elődje is.) vagy filmként látva kell élvezni, én úgysem tudnám megközelíteni sem az érzékletességét. Az író Hunter S. Thompson valami furcsa elmebajban szenvedhetett (vagy csak ismerte a körülötte lévő világot) ugyanis könyvei főhősei gyakran el és megcsúszott újságírók, akik egyik napról a másikra tengetik életüket, és folyamatosan elnyomják a bennük élő józan oldalt. Persze ez így rosszul hangzik, közelebb állunk az igazsághoz, ha így mondjuk: Hunter S. Thompson magáról írta a történetet: "Végül is profi újságíró vagyok; szóval kötelességem hozni a sztorit, akár jó, akár rossz."

És hozta is, mikor cikk, mikor könyv formában. Stílusával megteremtve az úgynevezett gonzó újságírást, ami formabontó, zilált, néhol pszihedelikus, és szürreális, de megáll a lábán. Mint filmünk főhősei is. Azt hiszem, hogy egy lassan önmagából kiforduló világ az, ami ezt a hozzáállást és felfogást szüli, túl- és megélési esélyt adva ezzel az olyanok számára, aki vagy a félőrült mámorba menekülnek, vagy teljesen becsavarodnak attól amit megtapasztalnak azért, hogy mások elé tárhassák.

Jó becsavarodást az elénk vetített másfél órára...




ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó