Nehéz dolgunk van, ha pusztán a féltékenységről szóló darabot keresünk, hiszen Shakespeare szinte minden elmondhatót belesűrített az Othellóba. A szerelemféltésből történt gyilkolás azonban ma is aktuális jelenség, ezért is a nagy klasszikus mellett érdemes színre vinni más szerzők műveit is. Például a nem kevésbé jelentős Georg Büchner (1813–1837) német drámaíró Woyzeck című darabját.

A Woyzeck megtörtént eseményt dolgoz fel, 1821-ben, Lipcsében egy katona-borbély hét késszúrással megölte a szeretőjét. Három évvel később felakasztották, a bíróság nem vette figyelembe a vádlott esetleges beszámíthatatlanságát. Az ügy széles nyilvánosságot kapott, felkavarta a kedélyeket, valóságos mitológia kerekedett köré, és ebből született meg a féltékenység drámája is. Büchner, aki nem érte meg a 24. születésnapját sem, igazán maradandót alkotott. Fiatal orvosként olyan pontosan térképezte fel az esetet, hogy a törvényszéki vizsgálat jegyzőkönyvét is felhasználta. Műve aztán töredékesen maradt fenn, és csak születésének 100. évfordulóján mutatták be. Az azóta létrejött színpadi és filmes feldolgozások nagyon sok ponton különböznek egymástól, minden rendezőt valami más szempont ragadott meg a Woyzeck dráma sokszínűségéből. A főhős viselkedése a nézők és a többi szereplő felől nézve őrültnek tűnhet, saját világában viszont az a normális. Emellett Woyzeck az esendő kisember figuráját testesíti meg, akit állandóan megaláz és lenéz a környezete, és ezért nem lepődhetünk meg azon, hogy ő is mindenkit gyűlöl. Vagyis csak majdnem, hiszen van az életében egyetlen ember, aki szereti őt, a felesége. A körülmények mégis úgy alakulnak, hogy a férfi az asszony ellen fordul, és féltékenységtől vezérelve megöli szerelmét. A történet látszólag egyszerű, emberi oldalról nézve mégis bonyolult problémákat vet fel.

Büchner drámájának aktuális feldolgozását a Thália Színház Új Stúdiójában láthatjuk a Maladype alternatív színházi társulat tolmácsolásában, Claudio Collovà rendezésében. A workshopszerű változatban csak a két főszereplő van jelen, mégis nyolcan állnak a színpadon. Erre szolgáljon magyarázatként a rendező vallomása: „Csak Marie és Woyzeck. Csak ők, megsokszorozódva, szinte egyformán. Az egyetlenek, akiknek van nevük, az egyetlenek, akik nem élik túl. Marie-t meggyilkolják, Woyzecket egy köztéren felakasztják. Mindenki más egy közösségben idéződik meg, amely romboló hatással jelenik meg és tűnik tova. A többi reménytelen hallucináció és a létezés névtelen alakokkal teli örvénye." 
 
Szereplők: Bakos Éva, Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Orosz Ákos, Páll Zsolt, Papp Zoltán, Simkó Katalin, Tompa Ádám

Előadások: április 27., 28.