| | | | | Picasso és a Zöld tündér |  szerző: Kinga |
A 2007-es Picasso szerelmeit bemutató, a Szépművészeti Múzeumban megrendezett tárlaton tett sétám vezetett el oda, hogy egy kicsit elmerüljek Picasso életében és korszakának vizsgálatában.
 Picasso. Mi jut ma eszünkbe róla? Egy kép? Egy szobor? Az egész korabeli képzőművészeti világot fenekestül felforgató őstehetség, aki gyermekkorában előbb rajzolt, mint beszélt? A riasztóan különös, magának szinte bármit megengedő zseni? Akármilyen megdöbbentő nekem az abszint is része ennek az asszociációs láncnak… persze nem kizárólagosan, csak mintegy részlet egy képen, mely nélkül az egész töredékes lenne. Nem szándékozom most az alkotó életét ismertetni, hiszen erről már egy héten át szóltunk. Csupán egy érdekességet emelnék ki. Picasso minden korszaka egy-egy újabb asszony színre lépésével függött össze, mintha életműve a külső események egyfajta tükörképének felelt volna meg. Ugyan nem mondható el róla, hogy csakis szerelmeit festette, de számomra mégis érdekes, hogy ezen korszakok forgatagában megjelenik az Abszint ivó c. műve. Talán a zöld tündér is a művész „kedvese” volt?
De mi is valójában az abszint? E körül az ital körül kering a legtöbb legenda, nem egy nagy alkotót megihletett már. Volt, hogy betiltották, de visszatért –egyesek szerint kicsit másként, szelídebb formában, mint azelőtt. Nem kizárt, hogy Degas, Van Gogh és Picasso nem csak Abszint ivókat festett, hanem maguk is kipróbálták ezt a különleges italt. Nem egy művész elmondása szerint csak ennek az italnak a hatása alatt tudott alkotni igazán szabadon. A francia szimbolizmus kedvelt narkotikuma az abszint. De miben rejlik különlegessége? Egyáltalán hogyan kell fogyasztani? Ezt próbáltam kicsit összeszedni.
 Nem hiába nevezték az abszintot zöld halálnak, Van Gogh például ha nem volt pénze abszintra egy üveg terpentinnel érte el ugyanazt a hatást, s e "gyógyital "hatása alatt vágta le bal fülét, mikor összeveszett lakótársával Gaugin-nel. De nézzük csak tényszerűen. Az abszint nem más, mint fehér ürömfű (artemisia absinthium), édesgyökér, izsóp, angyalgyökér, ánizsmag és édeskömény desztillált alkohollal történő keverése. (Az absinthium jelentése ihatatlan.) A végeredmény az emberiség történetében legmagasabb (legális), 60-80%-os alkoholtartalommal iparszerűen előállított itala. A felszolgálása és fogyasztása körül egész kultusz alakult ki. Nagyméretű pohárba kb. 2-3 centiméter magasságban öntöttek abszintot, majd egy lukacsos, ún. abszintkanálra kockacukrot helyeztek, erre lassan a pohár felett vizet csurgattak. Az ital ettől átláthatatlan, egyesek szerint sejtelmesen foszforeszkáló, halvány sárgás-zöldes színárnyalatot kapott. Innen ered korabeli beceneve is, mely a két ellentétes véleményalkotó tábor szerint zöld tündér, vagy inkább démon. Harcedzettebb abszintivók, már mind kevesebb vízzel itták az egyre több, szinte tömény szeszt.
Összesen mintegy 150 évet élt (és hatott), de rövid élete során olyan vihart kavart, annyi végletes ellenérzést és vitát váltott ki, mint kevés más ital. Aktív rajongói afrodiziákumnak, sőt rengeteg betegség természetes ellenszerének tartották, és ódákat zengtek szellemi felpezsdítő erejéről. Harcos ellenfelei szerint viszont ideg és elmebaj okozója, ráadásul egész életre szólóan függőségben tartotta áldozatait. Be is tiltották átmenetileg, mert túlzott és folyamatos fogyasztása epileptikus rángásokat, amnéziát okozott és hallucinogén tünetekkel járt; gyakorlatilag a teljes elbutuláshoz vezetett. Mára már visszatért ez a különleges ital, de csak gyengébb formájában, az EU csak egy erőtlenebb változatnak engedélyezett folytatást. (Hígítatlan állapotában nem tartalmazhat 10 milligrammnál több tujont, mely az idegekre károsan hat nagy mennyiségben). Hát nem tündéri?
| 1792-ben Dr. Pierre Ordinaire - egy francia orvos, aki a forradalom elől menekült Svájcba - készítette el az abszint receptjét, ezzel az elsők között kezdte el terjeszteni a különleges italt. Az első „abszint-gyárat” Svájcban 1797-ben nyitotta Henri-Louis Pernod. Innen indult tovább később Franciaország felé hódító útjára. 1840-ben amikor a franciák Algériában harcoltak, a katonák malária és egyéb betegségek ellen, mint gyógyitalt itták. Ez hozta meg nagy sikerét, mert rengeteg katona rászokott a hadakozás során e nedűre, melyet hazatérve ugyanúgy fogyasztott. 1905-ben betiltották Belgiumban majd több országban is. Franciaországban csak 10 évvel később teszik tiltólistára a Moulin Rouge különleges italát. Egészen kivételesek voltak az olyan országok, mint például Csehszlovákia, ahol nem vonták be az abszintot. |
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Miért kellett a nőknek? – Francoise Gilot: Életem Picassóval
Picasso után a második - Szalay Lajos a KOGART-ban
Czóbel Béla - kurázsival a művészetért
Picasso Veszprémben
Picasso – Deti Picasso
Ezer szeretetteljes hazugság- Picasso kalandjai
Picasso Point – „Everything you can imagine is real”
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
