 szerző:
Kinga
|
 Jelenleg három kiállítással büszkélkedhet a Ludwig, közülük főként Anton Corbijn munkái (vagy inkább Munkája) kaptak (kapott) nagy visszhangot, talán a Holland Kultfesztnek is köszönhetően. De az is lehet, hogy a fotós neve önmagában elég a nagy por fölkavaráshoz. Ezt tekintettük hát meg, és ha már ott jártunk, akkor szokás szerint nyitott szemmel, kritikusan vizsgálódtunk, nemcsak a képek, hanem az intézmény terén is. Szó mi szó, főként akkor érdemes meglátogatni a Múzeum első emeletén lévő kiállítást, mikor a kapcsolódó filmvetítések (Anton Corbijn: Control (2007, 122 perc), Theodorus Roeleven: Anton Corbijn – No Still Life (2000, 50 perc)) zajlanak. A szervezés nem a legjobb, így egy teljes délutánt-napot rá kell szánnunk, hogy mind a két filmet és a kiállítást is megtekinthessük. Cserébe viszont igazi kortárs élmény vár ránk. Persze ennek sejtetése megannyi fórumon át nem maradt el most sem, ahogy azt már megszokhattuk a lumú-tól. Aktuális kiállítójának hatalmas reklámot készített, óriásplakáttól a matricáig. A tálaton kedves fiatal hölgy várja segítőkészen kérdéseit a nagyközönségnek és nem csak akkor, hogyha előre bejelentett csoportos tárlatvezetésre érkeztünk.
Személyzet: 6 - rossz ruhatáros, kitűnő tárlatvezető
Fogadtatás: 7
Légkör: 6
Kínálat: 4 - a büfé lemarad a Múzeum gazdag szerzeményei mögött.
Mosdó: 10 -automata, futurisztikus
Összbenyomás: 7
Összesen: 60/ 40 - nemsokára Robert Capa kiállítás lesz!!!
|
szerző:
Zentai Rudolf
|
A LUMÚ első benyomásra hűen tükrözte korunk modern stíluselemeit. A palota  impozáns tágas terei, amit a múzeum is megőriz hasonló élmény ahhoz, amikor a belvárosi ember először jár New York felhőkarcolói között, főleg ha a MÜPA bejáratán keresztül közelítjük meg célunkat. Így ugyanis a múzeum bejáratáig sem nélkülözhetjük a vizuális ingereket. A jegyváltás szokásos fiatalos menete után a ruhatáros kényszerített éberségre "egyéni" stílusával, akit bizonyára nem a szeretetszolgálattól igazoltak át. Ettől eltekintve többnyire fiatalos, segítőkész fogadtatásban részesülhetünk. Egy helyben maradni semmi okunk nem lehet hacsak nem egy vetítésre ülünk be, vagy ha mégis elméláznánk a kiállítás szemlélése közben, kérés nélkül megszólalhat egy hang mögöttünk felajánlva értetlen arcunk felvillanyozását. A helyiségek kialakítása mellett technikai felszereltsége is társa a kornak, atmoszférája kellemes közérzetet biztosít, könnyen eligazodhatunk és bebarangolhatjuk a kizárólag kortárs művészetet bemutató intézményt.
Személyzet: 6, ruhatáros néninek köszönhetően
Fogadtatás: 7
Légkör: 9, szellős terek, letisztult formák
Kínálat: 6, bár gondolnak a vegetáriánusokra, de nem túl nagy a választék
Mosdó: 9, tiszta, modern
Összbenyomás: 7
Összesen: 60/ 44
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
