 szerző:
Plecskó Edina
|
„1887 óta a Centrálba a legjobbak járnak”
Budapest egyik legpatinásabb kávéházába térvén a hagyomány és modernség együttesével találkozhatunk. A korábban kávéházi műhelyasztaloknak helyet adó épület olyan szellemi tőkéket koncentrált, amelyek mind a mai napig ismertté és elismertté teszik: itt szerkesztették a Hét, a Nyugat vagy az Újhold című lapokat, aminek folytán a főváros szellemi életének központjává válhatott a hely. Az államosítás idején nehéz időszakot is megélt Centrál- a mikor a kávé helyett paprikát mértek csak – most újra teljes fényében várja vendégeit. Azokat a látogatóit, akik remélhetőleg a XXI. században újjáteremtik hagyományát, miként erre a híres elődök oly ékes példával szolgáltak. A körülmények pedig adottak: nyugodt, tágas termek, kényelmes és pazar bútorok, valamint az elengedhetetlen igazi kávé íze szolgálnak erre biztosítékul.
Személyzet: 8 – udvarias pincérek, akár több nyelven is
Fogadtatás: 8 – ahogyan illik
Légkör: 9 – barátságos
Kínálat: 9 – nem csak kávékedvelőkhöz igazítva
Mosdó: 9 – külföldön is megállná a helyét
Közérzet, összbenyomás: 8.6 – okot adott rá, hogy visszatérjek
Összesen: 60/51.6
|
szerző:
Kinga
|
 Mikor az ember a Centrálba lép, akarva akaratlanul is elvárásai vannak. Tudja jól, hogy ez egy jelentős hely, itt nagy dolgok történtek anno, nagy emberek fordultak meg! Így mikor belépünk mesét várunk, a századelő felidézését. Ezt meg is kapjuk és nem is. Az enteriőr óvatosan csempész be modern elemeket, lásd színek és a kommersz tömeggyártott 90 ft-os vázák, mentségükre szólva friss vágott margarétával. Ugyanakkor minden szolidan díszes, a személyzet múlt idéző eleganciával sürög-forog. Az étlapon folytatódik a varázslat, külhoni árszínvonal, mesekönyvhöz illő lapok, hatalmas kávé választék. A felszolgálása pedig olyan, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. Egy pohár víz, egy falat keksz, szalvéta kíséri a zebrát. Mely nem más, mint egy „kicsi, de annál csíkosabb” helyi kávékülönlegesség
Személyzet: 10 – háttérben meghúzódva, „ugrásra” készen
Fogadtatás: 9 – nem hagytak minket sokáig tévelyegni
Légkör: 8 – nincs meg az a nyüzsgő lüktetés
Kínálat:
étteremként 7 – szinte csak magyaros étkek
kávézóként 10 – itt láttam eddig a legtöbb fajta kávét (átlag: 8.5)
Mosdó: 7 – „félautomata”, bár lehetne még javítani
Közérzet, összbenyomás: 8
Összesen: 60/ 50.5 – szívesen végigkóstolnám a kávékülönlegességeket
|
szerző:
Szántó Sz. Erika
|
 "Megfordult itt Ignotus, Osvát Ernő, Babits Mihály, Karinthy Frigyes. Egy hely, ahol a kávéházi műhelyasztalok mellett ülő Ottlik Gézának kölcsönadott Guszti főpincér….”. A Centrál azonban most inkább egy olyan hely, ahol a turisták kifizetik az 1500-as gulyást, vagy a 600 Ft-ba kerülő ásványvizet. Egy hely, ahol éhen halnának a kezdő írók, de természetesen a pincérek nagyon készségesen mosolyognának. A turistákkal, a kávéház televíziójában futkározó focistákkal a Centrál Babits, Kosztolányi hangjával megtelített évszázados patinája látszik elveszni számomra. Hol vannak Góg és Magóg fiai, akiknek áldott csodáknak tükre szemük? A Tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikító...fiatalok? Félő, ilyen árak mellett sehol, habár ez egy olyan hely, ahonnan Zorán és az Omega is indult.
Személyzet: 10 – mosoly és derű
Fogadtatás: 10
Légkör: 6 – nincs nyüzsgő lüktetés
Kínálat: 6 – nem kávésnak, kevés babér terem
Mosdó: 9 – erősen kell tapsolni, hogy fény legyen
Közérzet, összbenyomás: 6
Összesen: 60/ 47 – Lágy dallamok, esetleg egy kis jazzmuzsika és melegebb klíma mindenképp elférne még az épületben.
|
szerző:
Tóth Tamara
|
Ha a 21. században létezik még kávéházi kultúra, annak akár a Centrál is otthont adhat, de pályakezdő íróink-költőink nem üldögélhetnének itt órákig egy kávé mellett. Szerencse, hogy a Nyugat korában az egyik napról a másikra élő művészeket nem nézték ki a helyről, sőt, alkalomadtán lehetett akár egy verssel is fizetni. Ma már csak bankjegyekkel szokás, és úgy tűnik az emlékezésnek sincs túl nagy divatja. A falakon csak az egységet méltató okleveleket találunk, és az is csak az étlapból derül ki, hogy a bejárattól jobbra álló asztal volt Karinthy törzshelye, ahol először fedezte fel a fejében zakatoló „vonatokat”. Pedig nem lenne hivalkodó gesztus, ha a Nyugat 100 éves évfordulóján a híres helyszín megemlékezne. Ne változzon múzeummá, csak gondoljanak azokra is, akik nem turisták, csupán irodalomkedvelő, múltra kíváncsi fiatalok.
Személyzet: 9 – korrekt, de valami megfoghatatlan mégis zavart
Fogadtatás: 10 – kedves
Légkör: 6 – kevés ember, nincs zene, néma focimeccs
Kínálat: 5 – nagy pénztárcával sem bőséges, de ha valaki időben érkezik, kérhet káposztás tésztát
Mosdó: 8 – szép is, tiszta is, tágas is, mégis felejthető
Közérzet, összbenyomás: 6
Összesen: 60/ 44 – egy bennünk élő mítosszal kevesebb
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
