| | | Művészi meztelenség | Eifert János: Aktográfia szerző: Tóth Tamara |
Az aktfotózás mibenlétéről szinte minden fotósnak más a véleménye. Az elméletek egy része egyszerű, de akad jó néhány mélyre szántó gondolat is. Eifert János könyve ötvözi az elméletet és a gyakorlatot, de ő is tisztában volt vele, hogy a fényképezésnek ezen szegmensében a képek különösen magukért beszélnek. Átfogó, hiánypótló, rendhagyó kötetről van szó. Az aktfotózás története életre kel, a 20. század híres hazai és külföldi művészei és művei jelennek meg, mégsem unalmas, lexikonszerű a könyv. Adatok és tények halmaza helyett idézetek és művészi hitvallások szerkezete. Eifert János természetesen maga is híres fotós, igaz a művészet egy másik ágán indult a karrierje. 1943-ban született, táncos lett, fotózni pedig 1968-ban kezdett. A tánc továbbra is meghatározó volt az életében, hiszen hírnevét az aktok mellett ebből a témából merítetve szerezte. A kötet a gyakorlati tudnivalóknak sok oldalt szentel, ami nem is csoda, hiszen Eifert tanárként is tevékenykedik. Az Aktográfia kifejti tehát az analóg és digitális gépek és egyéb eszközök használatát, a világítást, a modellbeállítást, a kompozíciót, a tér és idő szerepét, a színt, a kidolgozást, utómunkálatokat, tehát szinte mindent. Egyértelmű, hogy az aktok olyan kifejezési formát jelentenek, ami egyedülálló a fotózásban, legyen szó csendéletről vagy tájképről. Egy igazán jól sikerült aktnál nem a meztelenség a szembetűnő, hanem a harmónia, ami a test és a lélek együtteséből származik. Kifejez valami ősiséget, hiszen a ruhátlan, vagy minimálisan eltakart test évszázadokkal korábban is hasonlóan nézett ki, hiszen nincs semmi, ami a kulturális és időbeli És ehhez nincs feltétlenül szükség fiatal, tökéletes alakra, makulátlan bőrre, hanem ezek felett valami sokkal többre. Ez lehet a tehetség különleges megnyilvánulása, más néven isteni szikra, ami kiegészíti a sok éves tapasztalattal megszerzett szakmai tudást. A könyv oktat is meg nem is, szakembereknek nagyon hasznos, laikusoknak szórakoztató és lenyűgöző egyszerre.
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> | Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> | Színház >> Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> | Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> | Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> | Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> | Fotó >>
|