címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Láng István
szerző: Balogh Eszter
Képregényrajongóként a szívem szorul össze, mikor mifelénk konzekvensen a gyermekműfajba skatulyázzák azt, amit a franciák régóta a kilencedik művészetként tisztelnek. Némi optimizmusra adnak okot az egyre gyakoribb fesztiválok, fordítások, képregénykiadások. De azért még nem az igazi... A műfaj mai magyarországi helyzetéről, napos és árnyoldalairól Láng Istvánnal, a Kretén magazin főszerkesztőjével beszélgettünk. 

Kretén magazin, képregények, képregényfordítás… ezek miatt kerestelek meg. Mivel foglalkozol eredetileg? 

Eredetileg francia-angol szakos nyelvtanár vagyok - ez a "hivatalos" szakmám. "Ragadvány"-szakmám szerint lap- és könyvszerkesztő. A francia nyelvvel mindig különleges kapcsolatot ápoltam, így kerültem néhány évre a Revue de Hongrie c. (franciául megjelenő) lap szerkesztőségébe, ahol némileg "kitanultam" a szerkesztősködést. 

Hogy jött ehhez a képregény?
 
A francia mellett akad még egy-két mánia-jellegű szenvedélyem, például ez. A szerkesztősködésnél már csak egy dolgot szerettem volna jobban: képregényt szerkeszteni, amire a '80-as években esély sem mutatkozott. Aztán a '90-es évek elején a politikai rendszer átalakulása robbanásszerű változást hozott a kultúrában is: az akkori másik "megszállott", Bayer Antal képregényes barátom révén váltam némely akkortájt induló képregény (Transformers, X-Men) fordítójává, majd az ő örökébe lépve képregényszerkesztővé. Mesébe illő: én választhattam ki a megjelenésre szánt történeteket, tárgyalhattam/levelezhettem szerzői jogdíjakról és díjelőlegekről a jogtulajdonosokkal, és úgy általában a kiválasztástól a fordítókkal és a tördelőkkel való kapcsolattartáson át a nyomdakész anyag létrehozásáig sok minden az én felelősségem volt. Nem sokan dolgoztunk a képregényekkel, de azért egy kicsi lábnyomot mégis hagytunk a nagy kultúrán. :-) 



Majd jött a Kretén...
 
1994-ben indult a képregényt is közlő újság, a Kretén - Másfélkegyelmű humormagazin (mostanában készül a 99. szám!), amelynek képregény tekintetében két fontos szerepe volt: egyrészt megjelenési lehetőséget biztosított fiatal magyar szerzők humoros képregényeinek, másrészt rendszeresen mutatott be külföldi - főleg francia és belga humoros képregényeket. Kis túlzással: talán akadt olvasó, aki e közlések révén tudta meg, hogy a műfaj nem szorítkozik a valóban nagyszerű Astérixre és a régi időkből ismert Pifre. 

Jogos a pesszimizmusom, ha azt érzem, hogy Magyarországon a képregénynek még nincs nagy kultúrája?
 
A '90-es évek második fele - az internet-, mobil- és plázakultúra beköszönte - az olvasásnak, és így a képregénynek sem tett jót. A hangsúly manapság a drágább, jó minőségű képregénykönyvek irányába tolódik el, az újság-klasszikusok közül csak a Pókember, a Star Wars és a Garfield maradt meg. Másik, bár sajnos nem elhanyagolható kérdés, hogy - főleg a gazdasági válság kirobbanása óta - az újság- és a könyvszakmában a kifizetések minden irányban szélsőségesen lelassultak A képregénykönyvek néhány százas, maximum 2-3000-es példányszámban jelennek meg, és a megtérülésük általában nem túl gyors. Ebből következően megnő a jelentősége az évente n éhány alkalommal megrendezett fesztiváleseményeknek (Képregényfesztivál, HungaroComix, képregénybörze), melyek értékesítési szempontból is igen fontosak a kiadóknak. 

Általánosságban milyen a fogadtatása a műfajnak itthon? 
 
Míg Franciaországban  a mozi (a "7. művészet") és a televízió (a "8. művészet") után a képregényt megilleti a "9. művészet" titulus, nálunk nemhogy a magas-, de még a középkultúra platformján is természetes dolog lesajnálni, vagy ami még kevésbé lelkesítő: ignorálni e "gyermeteg" műfaj egészét. E korlátok közül a Bayer Antal kezdeményezésére alapított Magyar Képregénykiadók Szövetsége sokirányú tevékenysége és a - főleg internetes - fiatalabb újságírók elfogadóbb, gyakran rokonszenvező hozzáállása jelent egyfajta "píár"-kiutat.

Mindeközben a Szövetség tagjainak jóvoltából meg- megjelennek a képregényirodalom gyöngyszemei is magyarul, noha természetesen nem az intellektuális darabok élénkítik az amúgy sem túl pezsgő piacot: a legnagyobb kereslet talán a japán képregény, a manga iránt mutatkozik. A képregénykultúra tehát létezik Magyarországon, de ma még inkább a szubkultúra és a mainstream határán. A valódi, nemzeti képregénykultúra még nem alakult ki - ez akkor fog megtörténni, amikor a képregényalkotók - a régebbi "nagy generáció" csakúgy, mint a a fiatalok főfoglalkozásként űzhetik hivatásukat. 


Milyen lehetőségei vannak manapság egy képregényrajzolónak itthon? 
 
Egy-két rajzoló (és a rajzolóknál kisebb létszámban jelenlévő képregényírók) átmenetileg vagy huzamosabban képes hivatásszerűen űzni a szakmát, de ez ma még nem jelent reális egzisztenciális lehetőséget. A Képregénykiadók Szövetsége pályázatokkal - melyeknek fődíja adott esetben egy-egy kis példányszámú megjelenés vagy egy pénzösszeg -, továbbá az évenként 4 képregényes kategóriában kiosztott Alfabéta-díjjal bátorítja az új és a régebbi tehetségeket és tartja a kultúra felszínén a képregény műfaját. 

Van fény az alagút végén?
 
A képregény ugyanolyan gazdag, mint a filmművészet vagy az irodalom, hisz bizonyos értelemben ezeket is ötvözi. Lassú víz partot mos, és az ezermérföldes utazás is egy lépéssel kezdődik. A part már kicsit kijjebb van, és néhányat már léptünk az úton. "A többi néma csend", vagy hangos üdvrivalgás. Rajtunk, képregényrajongókon nem fog múlni. 
 


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó