címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Majdnem halott újságíró nem hazudik
      Szatmári Jenő István
szerző: Baranyai Richárd
Volt egyszer egy újságíró, aki végigélte az előző rendszer végét, az új rendszer kezdetét, sőt, tevékenyen részt vett az első két, hmm, másfél, kormány életében. Aztán elege lett és kilépett az egészből. Szó szerint az egészből, ugyanis öngyilkos lett...

Amennyire tudom, nem is egyszer. Saját  állítása szerint mondjuk úgyis mindegy volt már neki, ugyanis vagy ez, vagy elviszi a betegsége, vagy kedves úriemberek látogatják meg, amiatt, amit a könyvében leírt. A Majdnem halott... –ban kissé  más szemszögből „csodálhatjuk” végig a rendszerváltás első néhány évét. Nem annyira történelem-könyv-szagú  a dolog, hanem egy olyan ember naplójára hasonlít, aki annak a bizonyos rotyogó üstnek a közelében tartózkodott, és talán fél szemmel látta, hogy ki mit vett ki, vagy dobott bele.

A google-ben keresgélve érdekes dologra lettem figyelmes. Egy másik könyvét, amit 1956-ról írt, sokkal többször idézik, veszik elő, mint ezt. Pedig ha valaki ezt elolvassa... Nos, rájön, hogy ha csak fele igaz annak, amit leírt, akkor valóban volt rá oka és hajlama is egy maréknyi embernek, hogy eltegye az írót láb alól. És az a maréknyi ember a mai napig közel áll a politikához, netán még vezető személyiség is valamelyik pártban. Ennek ismeretében érdekes, hogy ez a könyv eltűnt a süllyesztőben, a másikról pedig a mai napig vitatkoznak. A könyv nem kifejezetten 1989-ről szól, sőt, ’89-ből kevés jelenik meg benne, viszont annak utóhatásairól, az utána eluralkodó káoszról annál több derül ki belőle. Azt mondom káosz, és ezért gondolom sokan húzogatják a szemöldöküket. Ne tegyék, a káosz természetes velejárója egy új rendszer felépülésének. Viszont ebben a könyvben vannak olyan részletek, amik talán segíthetnek, így utólag, átlátni ezt a katyvaszt. Néhol még az is felsejlik, hogy kik és mit kevergettek, hogy végül jól jöhessenek ki az egészből

A Majdnem halott...-ban szó esik a bősi vízlépcsőről, arról a propagandáról, amivel azt körülvették. Valamint néhány olyan tényről, amit jótékony kezek a feledésbe taszítottak, mielőtt azok megakadályozták volna a vízlépcső létrejöttét. Találunk néhány fejezetet arról, hogyan folyt valójában a taxisblokád, és ki irányította azt. És arról is, milyen az, amikor még a titkosszolgálat sem tudja, hogy ki hallgatja le az embert az ő technológiájukkal.
A könyv nagyobb része a politikai csatákról szól. Arról, hogyan hiszi el, a koránt sem naiv újságíró, előbb az egyik, majd a másik pártnak, hogy az lesz a helyes út amin ők járnak, és hogyan csalódik újra és újra ezekben a rögös, és egyáltalán nem egyenes utakban.

Mivel egy újságíró keze munkája, mondhatni „nagy műve” ez a könyv, így a stílusával nem lehet bajunk. Könnyen érthető, ahol kell, szellemes, ahol kell, lelombozó. De mindenképpen elgondolkodtató. Beszerezni viszont nem lesz olyan egyszerű. 1995-ben adták ki, azóta csak antikváriumokban, esetleg néhány könyvtárban található meg. Viszont aki kíváncsi arra, hogy látta és meséli el azt a korszakot egy olyan újságíró, akinek már nem volt érdeke hazudni, annak megéri előkeríteni. Nem fog csalódni.


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó