| | | | | Szeretném szeretni szerelemmel | Boris Vian műveit
 szerző: Kinga |
Engedtessék meg nekem, hogy Takács M. József szokatlan rövid Boris Vian bemutatásával kezdjem soraim.
Boris Vian (1920–1959) Iskolai végzettsége: Műegyetem
Csillagjegye: Halak
Legkedvesebb írója: Alfred Jarry
Legkedvesebb muzsikusai: Louis Armstrong és Duke Ellington
Gyermekei: Patrick (1942) és Carole (1948)
Macskájának neve: Wolfgang Büsi von Drachenfels
Kedvenc autója: egy 1911-es Richard Brazier
Kedvenc színe: sárga
Kedvenc szórakozóhelyei: a Tabou jazz-pince és a Club Saint-Germain-des-Prés
Hobbija: festészet, fafaragás, barkácsolás, modellezés, autószerelés
Írói álnevei: Vernon Sullivan, Bison Ravi, Baron Visi, Hugo Hachebuisson, Adolphe Schmürtz
Utolsó munkahelye: a jazz szekció művészeti vezetője a Philips alapította Fontana lemezkiadóban
Utolsó lakóhelye: Párizs, Cité Véron, a Moulin Rouge és Jacques Prévert szomszédságában
Sírja: szülőhelyén, Ville-d’Avray-ban (sírkövén nincs semmiféle felirat)
 Ím ő Boris Vian, az álmodozó. Matematikus, Jazz-muzsikus, zeneszerző, festő, költő... és már ennyiből is kiválóan látszik, hogy érdeklődése oly szerteágazó, mint a deltának nevezett folyótorkolatok. Érdekes nem, hogy pont ilyen címmel folyt hazánkban egy tudományos műsor anno domini? Ám félre ezzel. Szóljunk inkább egy filmszereplőről, egy Miles Davis-szel zenélő figuráról, vagy még inkább ennek az alaknak egy 1946-os regényéről. L'Écume des jours (Tajtékos napok).
Annyira örülnék, hogyha lenne egy ember, aki képletesen fogalmazva megfogja a kezem és végigvezet Boris Vian művein. Úgy értem az értelmezésén, s közben megmutatná az összes kis kincset benne. Nekem ugyanis nem sikerült megértenem teljes egészében az író zsenialitását. Hiányzik az összekapcsoló láncok felfedezésében rejlő "heuréka" érzés. Átkozottul tétlenül pislogok a helyzet felett, hiszen mindazt egyenként, mi jellemzi ezt a regényt: tragikomikus, groteszk és szürreális - imádom. Együtt valahogy, ebben a köntösben mégsem adja ki azt a kémiát, mely annyi más olvasónál a szerelem vegyületét adja. Lehet, a hiba az én gépezetemben van? Nem lennék fogékony a szerelmesregényekre? Még ha szirup mentesek, akkor sem?
 Csodálkozva nézem, miként istenítik a jazz ritmusára, a Duke Ellington által hangszerelt Chloé-ra sandacsacsázva ezt a remeket. Melankolikusan elgondolkodtató. Mármint a mű, amit még értek is. A Colin által megtestesített alapszándék és a cél elérése, valamint az időközben előbukkanó akadályok... Viszont mégis minden a végletekig kristálytiszta marad. Ez nemes, és összeszorítja az ember szívét, olyan szép. Közben pedig ilyen félmondatok jönnek: "Természetesen - vélekedett Chick. - Maga olyan stramm, mint Johnny Weissmüller. De nem mindenki Tarzan!" Bár - hozzátenném - mindenkinek megengedett a próbálkozás! Ez a hiba (az értetlenkedés), mely a gépezetemben van valószínűleg nagyon is egyszerű, úgy hívják: magyar nyelvre lefordított alkotás. Miként csodálatos anyanyelvünkben a két szó: fordítás - ferdítés, oly közel áll egymáshoz, akként vet ez a testvér-rokonság gátat egy lefordított műremek maradéktalan élvezetének: a nem eredeti nyelven való fogyasztás.
 A Pekingi ősz is így bukhatott meg nálam, egyszerűen érdektelenségbe fulladt, elkezdtem új könyvet keresni a polcon. Kérem ne dobáljanak meg paradicsommal, melyben kis cetlin a "műveletlen tahó" felirata éktelenkedik. Kifejezetten elutasítom az efféle szerencsesütiket! A problematika forrása, hogy nem egy nyelvet beszélünk! Úgy értem én és Boris Vian. Nem a gondolatok szárnyaló nyelvezetéről beszélek, mely egyfajta sajátságos telepátiával átível nyelvi, időbeli és térbeli korlátokon egyaránt. Hanem a nagyon is racionális, földhözragadt "parole" nyelvezetét kívánom effajta kritikai szemlélettel kutatni.
Törött bicskám ellenére azt javaslom Drága Olvasóm, lapozd föl bátran Boris Vian könyveit, és élvezd a lapokon fölcsendülő Jazz dallamát!
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
