| | | | | Szeretkezni egy ismeretlennel | Az utolsó tangó Párizsban
 szerző: Szántó Sz. Erika |
Az 1972-ben forgatott Az utolsó tangó Párizsban Bertolucci legellentmondásosabb filmje. Olyannyira, hogy Olaszországban a bemutatása után néhány nappal be is tiltották. Nem véletlen, hiszen már a film első mondata is botrányos: "Baszd meg” - mondja Marlon Brando és felnéz az égre.
A párizsi metropoliszban egy üres lakásban találkozik a Férfi (Paul) és a Nő (Jeanne). Mindketten ugyanazt a lakást akarják kivenni, és olyan heves vágyat éreznek egymás iránt, hogy elkezdenek vadul szeretkezni. A felesége öngyilkossága után magára maradt középkorú férj és a fiatal lány kapcsolata épp oly szenvedélyes és drámai, mint a tangó. Már a film elején érezhető az a feszültség, mely a végzetes befejezéshez vezet: az addig gyászoló, ismeretlenségbe és agresszivitásba burkolózó Paul hirtelen megnyílik, Jeanne viszont eltávolodik a férfitől. A kapcsolatuk alapja a külvilág teljes kizárása volt, és bár ő mesélt magáról, a férfiról szinte semmit nem tudott. Paul megnyilatkozása taszító és unalmas egyszerre, a kinti világban életképtelen. A viszonnyal a férfi egyértelműen a halál felé menetel, mely Jeanne menekülése is egyben.
A film ötlete egyébként a rendező egyik szexuális fantáziájából származott: találkozni és szeretkezni egy utcán meglátott ismeretlen nővel. A mű végkicsengése mindazonáltal éppen az, hogy az emberi kapcsolatokat nem lehet kizárólag a testiségre építeni. Mindenesetre Bertolucci az erotikus művészfilm új divatját teremtette meg. Az opusz pedig óriási botrányt keltett: Olaszországban például a bíróság nemcsak hogy betiltotta a művet pornográfia miatt, de még a kópiák megsemmisítését is elrendelte. Az Utolsó tangó keltette botrányok mindenesetre kereskedelmileg kifejezetten jól jöttek, a film iránt óriási volt az érdeklődés világszerte, s a hírhedt produkciónak szép számmal akadtak lelkes hívei is. A férfi főszerep Marlon Brando számára a nagy visszatérést jelentette – Francis Ford Coppola A Keresztapa (1972) című alkotásának címszerepe mellett –, míg a női főszerep Maria Schneider számára jelentett kiugrási lehetőséget. Schneider évekkel később naivitásnak minősítette akkori viselkedését, és úgy ítélte meg, hogy Brando és Bertolucci valójában manipulálták őt. Marlon Brando tényleg hihetetlen érzékletességgel és lelkierővel formálja a dühöngő zsarnokként viselkedő, bomlott figurát. „Mindig, amikor olyan szerepet játszottam, amelyben szenvedni kellett, nekem muszáj volt átélnem a szenvedés-vallotta Brando. Ezt nem lehet szimulálni. Keresned kell valamit önmagadban, ami kínoz, aztán egész nap életben kell tartanod ezt a gyötrelmes érzést.”
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
