| | | | | Rókák, bogarak, vámpírok | Viktor Pelevin könyvei
 szerző: Simon Borbála |
A metamorfózis görög-latin kifejezés, jelentése átalakulás egyik formából a másikba, átváltozás, alakváltoztatás. (Ennél is bővebben: Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára, Budapest, 1973, Akadémia, 537. o.) Jellemzően a testtel kapcsolatos transzformációkat tekintjük metamorfózisnak, pedig minden egyes megélt nap, amikor szerelmesek vagy bosszúsak vagyunk, tehát amikor személyiségünk apró jegyeit formálódásra késztetjük a külvilág hatására, akkor is bizonyos mértékű metamorfózison esünk át.
 Kafka féreggé mutálódó főhőse a legismertebb példa, de friss olvasmányélményeket is szerezhetünk a témával kapcsolatban, a 21. század pszichedelikus, rocksztár írójától, mégpedig az orosz fenomén, Viktor Pelevintől, aki 1962. november 22.-én született Oroszországban, Victor Olegovich Pelevinként. Elektromechanikai mérnökként végzett, de ennek ellenére 1989-ben publikálta első novelláját. Első regénye pedig 1993-ban jelent meg, A rovarok élete címmel, ami vegytiszta metamorfózis, amiatt, hogy a mű főhősei egytől egyig rovaremberek. Azt mondják Pelevin stílusára, hogy felületesen szemlélve a sci-fi általános jegyeit hordozza, mindazonáltal a többrétegű posztmodern szövegeit erősen át meg átszövő popkultúra és metafizika világ őszinte összemosódásait is észre kell venni.
Vagyis egyrészről valós – emberi – karaktereket szerepeltet, így például az Agyag géppuskában, a Generation P-ben és a Számokban, másrészről viszont többi „valós” karakterét alternatív élettel ruházza fel, úgy is mint a már említett A rovarok életében, a Metamor szent könyvében és legutóbb, 2008-ban megjelent, Empire „V” regényében is. Szóval mindegyik egyfajta LSD-s vagy begombázott út eredményének tűnik, csak az utóbbiakkal nehezebb azonosulni, mert rókák, bogarak, vámpírok teljesítik ki a történetet. Minden egyes esetben azonban fennáll az esélye annak, hogy rajta maradunk az aktuális trip-en.
Túlzás nélkül állítható, hogy Pelevinnek minden írása zseniális. Néhol racionális, néhol szerelmes, legtöbbször buddhista, nem e világi. Az orosz valóság az, amit folyamatosan keres, amit azonban képtelenség megtalálni. És hogy miért jó rajta maradni egy-egy metamorfózissal bíró szereplő történetén? Mert az életünk egy olyan utazás, ami egy másodperccel azelőtt befejeződött, hogy az akár elkezdődött volna. Amiről tanúságot persze csak akkor kapunk, mikor magunk is nap, nap után - a felkelő nap hatására: újjászületünk.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
