címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Poe és A fekete macska
szerző: Szántó Sz. Erika
Amikor Poe peremműfajként megteremtette a rémtörténetek alapjait, nem valószínű, hogy gondolt volna horror-thrillerre, horror-fantasyra vagy dark fantasyra. Mégis hatása a mai napig is több síkon érvényesül. Talán, mert a lélek legmélyebb zugaiba hatol be, és a legmélyebben rejtőző félelmeket vetíti ki.

Meg persze ott van a félelmetes fantázia is. A sokszor szinte kisregénnyé terebélyesülő novellaforma, a hűvös távolságtartással kísért szenvtelen narráció az archetípusokra, ösztönös félelmekre, a kollektív tudattalan hatására éleződik ki. Az 1843-as A fekete macskában is az író kedvelt témái térnek vissza: a klausztrofóbia, az idő előtt eltemettetés, a túlvilágról visszatérő "szellemek" kísértése. A történet kezdetén a narrátor az akasztófára vár. A halálos ítélet végrehajtása előtt elhatározza, hogy felfedi azt a bűnt, ami miatt bitófára küldték. Azt állítja, az egészről egy fekete macska tehet, aki "a halálnál is veszedelmesebb és rémisztőbb".

Poe egzotikus, ismeretlen világok iránti vonzalma tehát itt is megmutatkozik, úgy ahogy a detektív történetek iránti leküzdhetetlen vágya is. A novella folytatásában ugyanis jelentős szerepet kap a bűnözés és végül a bűnhődés. A főszereplő elmeséli mind egyre növekvő alkoholizmusát és azt, hogyan jön rá, hogy fekete macskáját megszállta a gonosz. Azonban mikor meg akarja ölni az állatot, felesége védelmezően a karjába veszi, mire az asszony fejét hasítja szét a baltával.

A novellát legutoljára az Európa kiadó jelentette meg Poe Rémtörténetek  kötetében (2006) . A novellásgyűjtemény érdekessége, hogy a Gris Grimly illusztrációjával készült (ahogy a Pszeudo mostani címlapja is), aki mntegy társszerzőként szegődve az egyik legjobb vizuális ábrázolással képes az író lelkivilágát visszaadni.
 












 


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó