| | | | | Rocky Horror Picture Show |  szerző: Balogh Eszter |
Kultusz, kultusz... mi az? Nekem a sztárvórsz, meg a félelemésreszketés. Másnak a rokihorror - ízlések és pofonok. Az tény, hogy jókor volt jó helyen, hogy felkavarja a kor flower-power hippijeinek bóbult-békés lelkivilágát.
 A színpadra íródott, később filmként is elhíresült musical alapjában véve olcsó összetevőkkel manipulál: családi mozinak indul, majd jön egy defekt, és hamar felsorakoznak kedvenc horror-kliséink szellemkastéllyal és annak púpos őrizőjével, fehér arcú lények, sok fekete szemceruza, sötét rúzs, gótikus ruha, satöbbi. Van sci-fi vonal is a filmben, egyik főhősünk, Frank-N-Furter, a harisnyatartóban pompázó úriember ugyanis a Transzilvánia bolygóról érkezett (isten áldja a szövegírókat), ő az aki megteremti Rocky Horrort, az izmos felsőtestű, szeretnivalóan bárgyú tekintetű lényt, akire a csajok fanyalognak, végül mégsem lesz neki olyan rossz sora. De az egész cucc kultusz mivoltához valószínűleg nem ez a sztorisaláta járult hozzá, hanem a nagyvonalúan adagolt gátlástalanság, a fűzők és csipkés harisnyák, na meg a frenetikus zenék. Más szóval, tökmindegy milyen kusza a történet, a lényeg, hogy a végére feloldódik az elején még tanácstalan és gyanakvó középosztálybeli jegyespár, hullanak az erkölcsök és a felsőruházat, és combfixben táncol még a tolószékes professzor is.
Első körben egyébként nem aratott nagy sikereket sem a színdarab, sem a film. Aztán egy-két díj ide meg oda, kicsit későbbi órán kezdték játszani, kicsit kezdte felfedezni az entellektüel közönség, és elindult a lavina. Mitagadás, lettem volna hippi abban az időben, mikor alkalomhoz illő flitteres jelmezben járt vetítésre az elszánt nagyérdemű, és komoly koreográfia szerint zajlott a mozi megtekintése. Tánc, konfetti, pirítós... esetleg wc-papír is előkerült. Most őszintén: ki tudja elképzelni, hogy egy pesti művészmozi közönsége egyenruhában érkezik a vetítőterembe (harmadszor!) és közös dalolásba kezd? Na ugye. Hát így lett kultusz a Rocky Horror Picture Show. So, let's dooo the time waaaarp again...!
rendező: Jim Sharman
forgatókönyvíró: Richard O'Brien, Jim Sharman
zeneszerző: Richard Hartley
szereplő(k):
Tim Curry (Doctor Frank-N-Furter)
Susan Sarandon (Janet Weiss)
Barry Bostwick (Brad Majors)
Richard O'Brien (Riff Raff)
Nell Campbell (Columbia)
Meat Loaf (Eddie)
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | Hurrá nyaralunk!
Így nyárra szétszéledt a szerkesztőség, mindenki nyaral vagy csak a melegben nem szállja meg a ihlet, esetleg a kertben locsolja az uborkát, mert hát mondhatni uborka szezon van... >> |
Film >>
 | Szex és New York 2
"Két év telt el és két év alatt elképesztő dolgok történhetnek. Olyanok, amiről nem gondoltad, hogy valaha is megtörténnek. Mikor már éppen azt hitted, mindent láttál. Akkor döbbensz rá, hogy nem láttál semmit." >> |
Színház >>
 | Képzelt riport újratöltve
Az örök klasszikust, a mind mondanivalójával mind zeneiségével jogosan színpadra termett Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot újra bemutatni siker ízű vállalkozás. Gyanúnk pedig nem csal: elég, hogy ott voltunk július 3-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ahol a rockmusicalt prezentáló fiatal színművészek felejthetetlen élményt nyújtottak. >> |
Intézménykritika >>
Könyv >>
Zene >>
 | Az UborkaSzezon zenekar
Az Uborkaszezon zenekar saját bevallása szerint 2001-ben alakult, hogy mindenféle igény nélkül és teljes zenei tolerancia szellemében valami újszerűt és meséset alkosson. >> |
Híres magyarok >>
 | #197- Gerber Pál retrospektív
„Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak” - hívott minket szlogenjével retrospektív kiállítás-megnyitójára Gerber Pál, aki az este folyamán kétségtelenül gazdagabb lett egy újszerű zenei élménnyel az előadó „Lufi-kórus” nyomán, mi pedig megcsodálhattuk több mint két évtizedes pályafutásának szerteágazó életművét. >> |
|
