címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a horror 
Heti téma: a horror 


 
       Rémálombál
      avagy a horror szociológiája
szerző: Simon Borbála
Két fajta csoportba sorolhatóak az emberek. Az egyik csoportban vannak azok, akik néznek horrorfilmeket, a másikban pedig azok, akik egyáltalán nem. Ez utóbbi csoport el sem tudja képzelni, hogy mi készteti a másik halmazba tartózó egyedeket arra, hogy rémes-véres, adrenalin fokozó filmekkel szórakoztassák magukat. Hisz a világ egyébként is rengeteg szörnyűséggel van tele.

Azok közül, akik néznek horror vagy horror jellegű (pl. a Hatodik érzék, vagy az Interjú a vámpírral) filmeket, azok között három alapvető filmnézési tulajdonságot különíthetünk el.
1) Az ijesztő képsorokat éjszaka nézi, főleg társaságban.
2) A házi vetítés után hetekig nem alszik, minden kis zajra felriad, amikor alszik rosszat álmodik.
3) Filmnézés előtt cinikus a film rettegési fokával kapcsolatban.
Ez a fajta szarkazmus elengedhetetlen kelléke egy horrorfilm fogyasztónak. A csoportba tartozók hetven százaléka így buzdítana egy a kategóriába eső film megtekintése előtt.

Az első szereplő egy csendes amerikai kisvárosban lakik és egy csendes péntek este, amíg anyu és apu a környék flancos partiján tesz pontot kapcsolatuk végére addig csak unatkozik, annak ellenére, hogy a bébiszittere vagy a „bffje” pizsamapartit tart nála. Így mindenképpen azzal szórakoztatja magát, lehetőleg sötétben, hogy egy félelmetes, gyilkosokról, darabolásról, szellemekről szóló városi legendát ad elő. Elsőként persze úgy csinál, mintha csak ugratás lenne az egész. Mivel csak poén, így a rémüldöző történetet hallgató nyugodtan ki is próbálja amint lehet azt, amibe más már egyébként belehalt. Mindenképp a halál szemébe néz az első egy-két, de később a többi szereplő is. Ki így-ki úgy persze. „Mondd ki háromszor, hogy Bloody Mary, tedd be a videót, vedd fel a telefont” – szól mindig a nyílt felszólítás, hisz különben nyuszinak tűnnél.
 
Az eső persze esik, és sötét is van. Feltétlenül egyedül megy majd ki a konyhába vagy be a fürdőszobába ilyenkor mindenki. Esetleg le a pincébe, föl a padlásra, ki az erdőbe. Mindenképp szétválnak majd a halálraítélt statiszták, ha ki akarják deríteni, honnan is jönnek a gyanús hangok, amiket hallucinációképpen hallanak. A hetedik perchez érve pedig bumm. Meg van az első áldozat. A felelőtlen ártatlan kiiktatva. Akkor snitt. Teljesen más közeg jön, egy távoli ismerős gyereke – akit gúnyolnak az iskolában, legjobb barátja egy képzeletbeli holló, amennyiben akad egyáltalán, megálmodja ennek a felelőtlen ártatlannak a halálát. A rokon véletlenül újságíró, tévés riporter, nyomozósdit kedvelő háztartásbeli. Szóval ez a valaki elkezd nyomozni, közben meghalnak itt-ott, a főhős kap maga mellé egy ellenkező nemű hitetlent. Közben gyerekdalokat idéző sejtelmes zene szól, halovány, esti fények mellett. Mindig akad egy olyan, aki tudja ki a gyilkos, de nem mondja meg. (Ez a gyerek ártatlan.) Van, aki pedig ismeri a sorozatgyilkos igaz történetét és nem fél elmesélni. (Ő a történész vagy a mesélő.)

Egy óra körül a főhős beleőrül a nyomozásba, a látomásokba. Akkor akár fel is adná, de a társa közben megtér, általában meg is hal. Szerencsés esetben együtt örülhetnek a leszámolásnak a vérengző szereplővel. Ettől megnyugszik és megtalálja magában a főhős az erőt a folytatáshoz. A vége főcím előtt még harcba keveredik a gyilkossal, akit legyőzni ugyan nem tud, csak ideiglenesen mentesíti a kisvárost a további temetések terhe alól. Nem is olyan vészes, nem? Ki hozza akkor a pattogatott kukoricát legközelebbre?


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
Hurrá nyaralunk!
Így nyárra szétszéledt a szerkesztőség, mindenki nyaral vagy csak a melegben nem szállja meg a ihlet, esetleg a kertben locsolja az uborkát, mert hát mondhatni uborka szezon van... >>
Film >>
Szex és New York 2
"Két év telt el és két év alatt elképesztő dolgok történhetnek. Olyanok, amiről nem gondoltad, hogy valaha is megtörténnek. Mikor már éppen azt hitted, mindent láttál. Akkor döbbensz rá, hogy nem láttál semmit." >>
Színház >>
Képzelt riport újratöltve
Az örök klasszikust, a mind mondanivalójával mind zeneiségével jogosan színpadra termett Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot újra bemutatni siker ízű vállalkozás. Gyanúnk pedig nem csal: elég, hogy ott voltunk július 3-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ahol a rockmusicalt prezentáló fiatal színművészek felejthetetlen élményt nyújtottak. >>
Intézménykritika >>
Palacsinet
#201 Borablog >>
Könyv >>
Stéphanie: Savanyú uborka csokoládéval
Könyvajánló a nyári szünetre, ha már elfogyott az összes nyárra feladott kötelező olvasmány. >>
Zene >>
Az UborkaSzezon zenekar
Az Uborkaszezon zenekar saját bevallása szerint 2001-ben alakult,  hogy mindenféle igény nélkül és teljes zenei tolerancia szellemében valami újszerűt és meséset alkosson. >>
Híres magyarok >>
#197- Gerber Pál retrospektív
„Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak”  - hívott minket szlogenjével retrospektív kiállítás-megnyitójára Gerber Pál, aki az este folyamán kétségtelenül gazdagabb lett egy újszerű zenei élménnyel az előadó „Lufi-kórus” nyomán, mi pedig megcsodálhattuk több mint két évtizedes pályafutásának szerteágazó életművét. >>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok