| | | | | Álmodozók a színpadon |  szerző: Plecskó Edina |
Bernardo Bertolucci 2003-as nagysikerű filmjét, az Álmodozókat színpadra adaptálni nem mindennapi feladat. A mindössze 22 éves Dicső Dániel első rendezésével mégis arra vállalkozott, hogy az Oscar-díjas rendező szenvedélyes moziját a világon először Budapesten bemutassa a színházi közönségnek.
Párizsban járunk, az 1968-as diáklázadások idején, amikor egy amerikai diák,  Matthew (Szamosi Donáth) a Cinemathéque nevű moziban barátságot köt egy francia testvérpárral, Isabelle-lel (Danis Lídia) és Theoval (Haumann Máté), akik hozzá hasonlóan szenvedélyesen szeretik a filmeket. Ez a végletesség azonban nem csak filmnézési szokásaikban merül ki, hiszen miután a mozi nagy botrányok közepette bezár, Matthew beköltözik a testvérpárhoz és kezdetét veszi hármójuk közt az egész darabot behálózó feszült légkörű érzelmi és szexuális játék. Együttélésük szabályait ők maguk határozzák meg, amiben a filmes játékoknak és fogadásoknak is nagy szerepe van, ezáltal fedezik fel önmagukat, érzelmi és szexuális identitásukat.
 S hogy miért pont ezt a filmet választotta Dicső Dániel első rendezésének? Nem másért, mint hogy a filmben található izgalmas és szenvedélyes hármas kapcsolatot a végletekig kiaknázza. Azt a szerelmi háromszöget, amelynek bemutatása bizonyára nem kis meghökkenést kelthet a nézőkben. A Baráthy György színdarabjából készült előadásban számos filmes elemmel is találkozhatunk, ezek a Kentaur ihlette díszletben, a színpadtérre vetített mozgóképek formájában jelennek meg. A fiatal rendező, Dicső Dániel ajánlását megfogadva nem csak azoknak érdemes ellátogatnia a Thália Színházba megnézni a darabot, akik látták a filmet és tetszett nekik, hanem azoknak is, akik úgy érezték, hogy voltak titkok, amikre nem derült fény.
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Mozipatkányok ala 1968
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
