| | | | | Mennyire bízik bennem Orbán Viktor? |
|
Eszembe jutott egy furcsa analógia: az ember kicsi korától különböző korszakokon megy keresztül. Csecsemőkorában nélkülözhetetlen a szülői felügyelet, a későbbi gyerekkorban szintén szükség van a szülői óvásra, tanításra, nevelésre, aztán ahogy múlnak az évek, egyre kevésbé igényeljük már, hiszen képessé válunk megállni a saját lábunkon is.
Szerző: Szánthó Réka
Normális esetben pedig a szülők – nehezen bár, de – támogatják az elszakadást, elismerik, hogy gyermekük boldogul a világban nélkülük is (tudva, hogy mindig számíthat rájuk). Úgy gondolom, hogy ez a fejlődéstörténet valamelyest az emberi társadalomra is igaz. Voltak olyan korszakok, mikor szükség volt egy nagyobb hatalom (egyház, királyság…) felügyeletére, mikor az embereknek még nem volt meg az elegendő tudásuk, belátásuk, hogy hatalmi beavatkozás nélkül tudjanak olyan közösséget alkotni, amelyben felelősek egymásért. Aztán az idő múlásával egyre inkább kitörni igyekezett ebből az erős hierarchiából, míg fel nem találta a demokráciát. Visszalépések vannak, voltak ugyan, de ez a tendencia megmarad továbbra is.
Amiért ez fontos
Elérkeztünk az emberi civilizáció egy olyan korszakához, amikor már tudunk annyit a világról, hogy képesek vagyunk önálló döntéseket hozni. Önálló döntéseket úgy, hogy figyelembe veszem embertársaimat. Én bízom abban, hogy igenis képesek vagyunk csoportban működni a világban. Na most ebbe a képbe – amelyik talán még idealisztikus – próbálnak behozni dohos, idejétmúlt korlátozásokat, melyek nemhogy gátat vetnek az imént felidézett társadalomképnek, de vissza is vetik azt egy olyan korba, amikor az embereknek szükségük volt arra, hogy egy nagyobb hatalom által kikövezett úton haladjanak (mely útról ha letér, jól tarkón csapják őket).
Médiatörvény
Mi a helyzet a médiatörvénnyel? Ismét beugrik a szabad, önálló társadalom képe…és itt most lehet hőzöngeni, hogy „hol vagyunk még attól” és egyebek, de ha mi is így kezeljük magunkat, akkor nem várhatjuk el, hogy az állam máshogy kezeljen minket…tehát szabad, önálló társadalom képe: miért gondolja úgy a törvényhozás, hogy az embereket jobb megóvni bizonyos tartalmaktól? Miért félti az embereket a törvényhozás attól, hogy igazat/hamisat, jót/rosszat is meghallhassanak? Mert a törvényjavaslatból ez derül ki. De akkor nézzük meg a konkrétumokat.
Elképzelhetetlennek tartja a törvényhozás, hogy vagyunk annyira erős, egyéni véleménnyel rendelkező individuumok, akik ha ráakadnak teszem azt a kuruc.infó-ra, fél óra szemezgetés után felpattanva nem hímzünk horog-keresztet a pólónkra és rohanunk el a legközelebbi tüntetésre „vesszen Trianon”-t üvöltözni?
Elképzelhetetlennek tartja a törvényhozás, hogy vagyunk annyira felelős, odaadó szülők, hogy gyermekeinket úgy neveljük, hogy megadjuk nekik azt a biztos alapot, hogy a torz társadalmi képet sugárzó tartalmakon elgondolkodjanak, kérdéseket tegyenek fel, ellenkezzenek vele, és nem elfogadják azt minden feltétel nélkül?
Kéne tenni egy próbát…igen, egy próbát, hogy milyen az a világ, amikor megszavazzák a társadalomnak, a népnek ezt a bizalmat. Mindezt úgy, hogy nem lesve-várva ütünk rajta minden egyes botlásán, „na ugye én megmondtam” frázis kéjes ismételgetésével, hanem segítve, ösztönözve, dicsérve, és főleg(!) tevékenyen részt véve támogatni lenne érdemes ezt az utat. Hiszen ha a cél eléréséért újra és újra ugyanazokat az eszközöket használjuk – mely eszközökről már kiderült hogy nem a legjobbak –, akkor hogyan tudjuk mérni a fejlődést?
Nem szeretném hogy félreértsenek. Ez a kritika nem az aktuálisan hatalmon lévő párt ellen szól, hanem pusztán a párt döntése ellen. Nem gondolom, hogy rossz szándékokkal vezérelve ültek volna össze a nagy politikusok, narancsszínű függönyeikkel elsötétített szobában, hosszasan szövögetve a tervezetet, amivel majd betömik a sajtó száját, saját malmukra hajtva ezzel a vizet…nem, én még egyfajta jóindulatot is fel vélek fedezni benne, csakhogy ez az a jóindulat, amellyel a szülő igyekszik megvédeni 5 éves gyermekét. Ami teljesen rendben is van, amíg az a gyermek nem éri el azt a kort, mikor már nincs szüksége erre a fajta jóindulata. Ekkor is szükség van támogatásra, hogyne lenne, viszont ez a támogatás a bizalomban merül ki, amit megszavazok neki, amellyel támogatom hogy erős, önálló felnőtt válhasson belőle.
Ebben a korban van most Magyarország. Erre a bizalomra van most szüksége Magyarországnak.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
