címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Basquiat – A graffiti királya
szerző: Iliás Katalin
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta.
Jean-Michel Basquiat 1960-ban született Brooklynban, puerto ricó-i anya és haiti apa gyermekeként. Szülei válása után, apjával Puerto Ricóba költöztek, majd vissza New Yorkba. A fiatal lázadó elszökött otthonról, a rendőrség hazavitte, az apja meg kirúgta. Három nyelven, franciául, spanyolul, angolul írt és olvasott, érdeklődött a művészettörténet iránt, a Gray együttesben zenélt. Pályáját graffitikkel kezdte, az utca művészeként. Gyakori motívum volt rajzaiban a SAMO (same old shit = vén szaros) felirat és a korona, mint szimbólum megjelenése. Önkéntes csavargóból húszévesen vált a New York-i művészélet keresett személyiségévé. Ő volt az első színes bőrű, és az egyik legfiatalabb, aki bekerült a művészvilág elitjébe. Hét év alatt bejárta az egész világot, a legnevesebb galériák harcoltak érte, milliókat fizettek képeiért, randizott az akkor feltörekvő Madonnával, barátságot kötött és együtt alkotott kora kiemelkedő pop art művészével Andy Warhollal (aki első találkozásukkor állítólag annyira megijedt a fekete bőrű sráctól, hogy elszaladt előle). A hirtelen jött sikerrel és Warhol halálával Basquiat azonban nem tudott megbirkózni. Huszonhét évesen heroin-túladagolásban halt meg.

Ennyi egy élet. Néhány sorban leírható. És a jelentősége? Basquiat személyével nem csak egyéni életútja miatt érdemes megismerkedni. A művész élete által sokkal általánosabb, már-már filozófiai kérdésekkel találhatjuk szemben magunkat.

Először is felmerül a kérdés, hogy mitől válik valami művészetté? A művészet fogalmának nincsen definíciója, ahogy nincs a művészetnek eleve meghatározott szerepe. Célja épp úgy lehet a szórakoztatás, mint a világban található szépség leképezése, a magasabb igazság megragadása, az erkölcsi nevelés, az örök értékek közvetítése, a jelen pillanat képpé merevítése. De mi van, ha a művészet nem is cél, hanem csak eszköz az ember kezében? Basquiat képei első pillantásra egyszerű firkáknak tűnnek: élénk színek, kidolgozatlan, elnagyolt alakok, nonfiguratív elemek, feliratok kusza szövevénye. A tudatlan ember gyermekrajzoknak is vélhetné őket. Mitől lesznek ezek a képek mégis több millió dollár értékű műalkotássá? Mi adja egy mű valódi értékét? Egy kép nyilván annyit ér, amennyit hajlandó érte valaki kifizetni, de a megjelenített üzenet, gondolat lehet felbecsülhetetlen. És az alkotás folyamatának az értékét mi határozza meg? A zsenialitás megmutatkozása a képre kerülő minden elem, szín tudatos megtervezésében, vagy az idea robbanásszerű materializálódása?

Mitől válik valaki művésszé? Basquiat története, lehet egy példa arra, hogy a valódi tehetség a nyomorból is képes kitörni, és a művészet által magasabb értelmet adni az egyéni létezésnek. De példa lehet arra is, hogy a mesterségesen kreált igény, a jó reklám, vagy a vak szerencse bárkinek megadhatja a vágyott 15 perc hírnevet. Hisszük, hogy a valódi tehetség megállja a helyét önmagában, és alakítja korának ízlését. Azonban a kor és a kor ízlése határozza meg, hogy ki kap lehetőséget a kibontakozásra. Basquiat jó helyen volt jó időben. Ezekért a rajzokért, ezért a látásmódért egy másik korban lehetséges, hogy megégették volna. Ugyanakkor egy másik korban talán nem is ezekkel az eszközökkel fejezte volna ki magát. Talán Basquiat egész életében az utcán árulta volna képeslap méretű rajzait pár doboz cigarettáért. Talán hosszú és eseménytelen életet élt volna. Egy másik korban, vagy egy másik életben. Nem tudhatjuk, hogy a siker tette tönkre ezt az életet, vagy éppen a művészet és a siker adott értelmet neki. Lehetséges, hogy kellett a nagy művek létrehozásához a halál örökös kísértése, a törékeny lelki alkat, mely a drogok támaszára szorult. A kimagasló alkotásokhoz kellett, hogy egy csipet őrület vegyüljön a zsenialitásba. Egy csipetnyi adalék, amely alkalmassá tette a művészt arra, hogy valami nála hatalmasabb szócsövévé váljon. Hogy vállalni tudja különállását a világtól.

Basquiat képei az egyediséget képviselték, a lázadást, a szembefordulást a hagyományokkal. Nem feltétlenül volt ez tudatos döntés a részéről. Basquiat egyéni módon alkotott, és ezzel elkötelezte magát egy új irány mellett. És ez az új irány sokaknak tetszett. Basquiet képet venni trend, divat lett. Aki ezeket a képeket birtokolta, maga is egy kicsit lázadóvá válhatott, kiléphetett a sémák világából. De vajon megértették-e a művész valódi üzenetét? Volt-e egyáltalán bármiféle üzenet? Basquiatban éppen ez a legfelszabadítóbb; nem kell úgy tennünk, mintha megértenénk. Basquiat az igazi szabadság, a teljes szellemi függetlenség megtestesítője. Nem lehet megérteni, csak ráérezni...



A graffiti király
című életrajzi dráma Basquiat alkotói korszakának bemutatásával észrevétlenül ezeket a kérdéseket feszegeti. David Bowie, Dennis Hopper, Gary Oldman; a sztori sem utolsó, de ilyen szereplőgárdával talán nem is lehet rossz filmet készíteni. Szerencsére azonban a színészek hagyják élni a történetet, és nem akarják megerőszakolni egyéniségükkel a karakterüket. A szereplők éppen annyira „jelentéktelenek”, hogy ezzel hagyják hogy a néző és a történet egymásra találjon. Nem akarják a szánkba rágni, mit gondoljunk a szereplőkről és az eseményekről. Nincsen a szokásos jó-gonosz, pozitív-negatív, szimpatikus-„genyó” leosztás, ettől annyira igaziak. Olyanok, mint Basquiat képei: sokszínűek.

Basquiat (Jeffrey Wright) egy egyszerű fiatal fekete srác, aki egy parkban, kartondobozban alszik, egész nap látszólag céltalanul járja a várost, ha szabad felületet talál azt összefirkálja, marihuánát és kokaint szív, éppen ami akad. Ha úgy tartja kedve barátnője kedvenc ruháját használja festővászonnak. Basquiat egy egyszerű húszéves srác, aki hírnévre és sikerre vágyik, aki a művészetnek akarja szentelni az életét. Aki képes az alkotás eszközévé tenni a leghétköznapibb tárgyakat, helyszíneket, témákat. Egy portré erejéig vászon lesz a kávézó asztala, ecset az evőeszköz, festék a ketchup.

Mi a tanulság? Mit tanít nekünk Basquiat és a pop art képviselői? Mi a művészet célja? Nem tudom. Talán az igazi művészek soha nem gondolkodnak ezeken a kérdéseken. A színes bőrű, lázadó utcagyerek, meghódította a világot, és boldogan élt...





ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó