címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Az orfeumtól a légkondiig - a Budapesti Operettszínház régen és ma
szerző: Tóth Tamara
Kikent dámák már háromnegyed órával az előadás előtt, rajongó tinik sokasága előadás után a Mozsár utcai művészbejárónál. Mindez hozzátartozik a Budapesti Operettszínház mai hangulatához.

fotó: www.fidelio.huA nagyzolóan Pesti Broadwaynek keresztelt városrész, közelebbről a Nagymező utca 17. ad otthont a színháznak. 1894-ben épült, a kor divatjának és elvárásainak megfelelően bécsi építészek tervei alapján. Kezdetben orfeumként működött, ezen funkcióját az első világháborúig betölötte. Itt nyitotta meg kapuit a híres Somossy orfeum, vagy más néven varieté, a tömegkultúra egyik modern, polgári formája.
Háborús időkben aztán nem volt helye szórakozásnak, a hely bezárt, és az orfeum aranykora már sosem tért vissza. A boldog békeidők cukormázas ideálja végleg leköszönt. Ugyanúgy, mint az épült akkori külseje. Ez utóbbira mindössze a hatalmas színpad emlékeztet, és talán a meghitt páholyok. Régen volt még télikert, díszesen, ahogy illik, ami előkelő francia vendéglőnek adott otthont. A változás a műfajban előbb következett be, mint az épületben. 1923-tól ugyanis az intézmény hivatalosan is az operett otthona lett, megfosztva a Király Színházat és a Népszínházat a monopóliumától. Ezzel az eseménnyel hazánkban is vezető műfaj lett az operett, Bécs után  Budapest is a központjának mondhatta magát, sőt a két főváros vetélkedésbe is kiéleződött. A színház a 60-as években történt változásokkal kezdett hasonlítani a mai külsejére. 1966-ban jelentősen átépítették, a repertoár is bővült, vagyis már musicalek is szerepeltek a bemutatók között. Nem is olyan sokkal lemaradva a tengerentúli premierek mögött. Ezekre a ma már legendás és örökbecsű darabokra példa a My Fair Lady, a West Side Story, a Hegedűs a háztető, a Kabaré, A muzsika a hangja, a Valahol Európában.
fotó: www.festivalcity.hu
A Budapesti Operettszínház mai, végleges külsejét azonban az 1999 és 2001 között végzett felújítások során érte el. Nem titkolt cél volt a békebeli hangulat, a barokkos pompa felidézése, ami azonban túlságosan is jól sikerült. A vörös szőnyeg, a márvány és a bársonyszék még rendben van, de az aranyozott stukkóktól, a sok tükörtől káprázik a szemünk, és a díszes ornamentika is a határokat feszegeti. Az archaizálással túlzásba estek, igaz, a száz éves csillár valóban tekintélyt parancsoló. Aki ide belép, színházi élményszerzés reményével, annak tudatos vagy tudatalatti síkon minden bizonnyal létezik a mindennapok elfelejtésére tett kísérlet, lecserélve azt a csillogó, elegáns világ fényűzésével, hiszen szépen felöltözve lehet vonulni a vörös szőnyegen, és az illúzióinkat minden szempontból igyekeznek táplálni. Mi tagadás, a darabok által életre keltett világhoz illik is az ünneplőruha.

Személyzet: 4 - sikerült már ruhatárossal és jegyszedő nénivel is összeveszni
Fogadtatás: 5 - csak akkor vagy ember, ha drága a jegyed
Légkör: 8 - illúzió és hatáskeltés magas fokon
Kínálat: 6 - a büfében minden kicsi és drága
Mosdó: 8 - szép, de futni kell, aki sor közepén ült, inkább tartsa vissza
Közérzet, összbenyomás: 8 - korrekt
Összesen: 60/39
 
 


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó