címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Pop, beat, rock, satöbbi
szerző: Baranyi Ágnes
A '60-as évek forrongó ifjúságágának nélkülözhetetlen tápláléka volt a zene, kulturális tevékenységeik oroszlánrészét a pop, rock és beat lemezek ronggyá hallgatása töltötte ki, és amennyire tehették előszeretettel látogatták azt a hol több, hol kevesebb intézményt, amely egy-egy koncert keretében teret adott a kollektív szórakozásnak. Az eheti klipcsokrot az 1968-as évre fogjuk felfűzni.

Nem is illene mással indítani, mint azzal a négy gombafejű fazonnal, akik a beat korszak és a hatvanas évek jelképeként, sőt szinte szinonimájaként vonultak be a zenetörténetbe, ez a formáció pedig nem más, mint a Beatles. A brit csapat 1968-ra már nyolc stúdióalbumot tudhatott maga mögött, és ugyanez év novemberében kiadta a kilencediket is The Beatles(White Album) címmel. A következő dal mégsem a duplakorongról szól, mivel nem került föl rá, mégis talán a '68-as év egyik legemlékezetesebb szerzeménye. Ez pedig a Hey Jude!



Az 1970-ben tisztázatlan körülmények között elhunyt Jimi Hendrixet (James Marshall Hendrix) nem csak kivételes tehetségként, hanem a mai napig a valaha élt legjobb rockgitárosként tartják számon. A rock-ikon zenekarával, a The Jimi Hendrix Experience-el összesen szűk három évig élvezhette a világhírnevet, mielőtt a 27-esek klubjának tagjává vált, nem sokkal a Stones gitárosa, Brian Johnson után, és a The Doors énekese, Jim Morrison előtt. Az 1968-ban kiadott harmadik stúdióalbum, az Electric Ladyland egyik leghíresebb gyöngyszeme, az All Along the Watchtower, ami egy Bob Dylan szám remek feldolgozása.



A következő klasszikus, a már említett The Doors, akik 1965-ben alakultak, és '71-ben kellett megválniuk frontemberüktől, Jim Morrison-tól. A szintén 27 esztendős énekessel a drogok és egy kád víz szerencsétlen találkozása végzett. '68-as lemezük, a Waiting for the Sun, harmadik albumuk a sorban, melynek Hello, I Love You című dala gyorsan meghódította a közönséget és a toplistákat. A klipet elnézve, ki gondolná, hogy a '60-as években bárkinek is lázadozni lett volna kedve...



Bár a külföldi előadók sorát még nagyon sokáig folytathatnánk, olyan feledhetetlen nevekkel, mint a Deep Purple, a Pink Floyd, Janis Joplin, vagy a Shadows, mégis inkább engedjünk némi teret a hazai nagyoknak (persze mindezt a teljesség igénye nélkül), hiszen a nyugat zenéje hozzánk is beszivárgott, és jó néhány magyar zenekart inspirált. Az Illés-zenekar számára a "Tilt.Tűr.Támogat." politikájának második kategóriája adott némi szabadságot a létezéshez, ami talán még nagyobb népszerűséget hozott a magyar beatzenészeknek (legalábbis az utókor szemében), mintha semmilyen korlátot nem húztak volna köréjük. '68-as lemez híján a következő évben kiadott, Nehéz az út című albumról választottam egy sokat hallott klasszikust. Íme!



Az Omegát már csak azért sem lehetne kihagyni a felsorolásból, mert az 1968-as évben elsőként jelent meg önálló albuma Magyarországon, Trombitás Frédi és a rettenetes emberek címmel. Személyes kedvencem a Léna, azonban már egy tíz ével későbbi korong, a Csillagok útján sikerszerzeménye, ez jön most! Mea Culpa!







ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó